DIÁKTOLL PÁLYÁZAT DÖNTŐ: 2024. JÚNIUS 12.
HELY | NÉV | KORCSOPORT | INTÉZMÉNY | FELK. TANÁR | |
10 | I. | Varga Noémi Panna | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
9,5 | II. | Horváth Konrád | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
9 | III. | Sárközi Emma | III. kcs.: 7—8. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Rizmajerné Surányi Bernadett |
8,5 | IV. | Wágner Lili | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
8 | V. | Kállay Emese Kwirena | III. kcs.: 7—8. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Rizmajerné Surányi Bernadett |
8 | V. | Kántor Kitti | III. kcs.: 7—8. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Rizmajerné Surányi Bernadett |
8 | V. | Bujna Márk | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
8 | V. | Kaltenecker Izabella | III. kcs.: 7—8. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Rizmajerné Surányi Bernadett |
7 | VI. | Béres Eszter | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
7 | VI. | Jakab Dominik | III. kcs.: 7—8. osztály | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika | Molnárné Madar Mária |
PONT | HELY | NÉV | KORCSOPORT | INTÉZMÉNY | FELK. TANÁR |
9 | I. | Szabó Berta | II. kcs.: 5—6. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Kerekes Katalin |
8,5 | II. | Bolvári Kristóf | II. kcs.: 5—6. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Kerekes Katalin |
8 | III. | Fajt Jázmin | II. kcs.: 5—6. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Kerekes Katalin |
7,5 | IV. | Bennárik András György | II. kcs.: 5—6. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Kerekes Katalin |
7,5 | IV. | Major Bettina | II. kcs.: 5—6. osztály | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola | Kerekes Katalin |
HELY | NÉV | KORCSOPORT | INTÉZMÉNY | FELK. TANÁR |
I. | Horváth Sára | I. kcs.: 3—4. osztály | Pólya György Általános Iskola | Szabó Anita |
II. | Szalai Bella Anna | I. kcs.: 3—4. osztály | Pólya György Általános Iskola | Szabó Anita |
A MEGHÍVOTT DÖNTŐS VERSENYZŐK:
1. FORDULÓ | 2. FORDULÓ | 3. FORDULÓ | ÖSSZESPONT | NÉV | FELK. TANÁR | INTÉZMÉNY |
8 | 9 | 9,5 | 26,5 | Balázs Janka | Erdei Krisztina | Dr.Hepp Ferenc Általános Iskola - Békés |
9,5 | 10 | 9,5 | 29 | Bennárik András György | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
9,5 | 9,5 | 8,5 | 27,5 | Béres Eszter | Haraszti Istvánné | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika |
9 | 9 | 10 | 28 | Bolvári Kristóf | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
9 | 7 | 9 | 25 | Bujna Márk | Haraszti Istvánné | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika |
9 | 9 | 9 | 27 | Fajt Jázmin | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
8 | 9 | 8 | 25 | Horváth Konrád | Haraszti Istvánné | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika |
9,5 | 10 | 9,5 | 29 | Horváth Sára | Szabó Anita | Pólya György Általános Iskola |
9 | 9 | 9 | 27 | Imrő Hanna Dóra | Szabó Anita | Pólya György Általános Iskola |
9 | 9 | 10 | 28 | Kállay Emese Kwirena | Rizmajerné Surányi Bernadett | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
8,5 | 9,5 | 9 | 27 | Kaltenecker Izabella | Rizmajerné Surányi Bernadett | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
8 | 9 | 9,5 | 26,5 | Kántor Kitti | Rizmajerné Surányi Bernadett | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
8,5 | 8 | 8,5 | 25 | Lang Eszter Ottilia | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
9 | 8 | 8 | 25 | Major Bettina | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
10 | 8 | 9 | 27 | Sárközi Emma | Rizmajerné Surányi Bernadett | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
9 | 8 | 8 | 25 | Szabó Berta | Kerekes Katalin | Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola |
8 | 8 | 9 | 25 | Szalai Bella Anna | Szabó Anita | Pólya György Általános Iskola |
8 | 9 | 9,7 | 26,7 | Varga Noémi Panna | Haraszti Istvánné | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika |
8 | 9,5 | 8,5 | 26 | Wágner Lili | Haraszti Istvánné | PMÁI Ádám Jenő Tagiskola- Kazincbarcika |
MAXIMÁLIS PONTSZÁM: 30 PONT VOLT.
A 3. FORDULÓ FELADATA: A pályázaton résztvevő tanulók feladata az volt ... hogy "fejezzétek be a megkezdett fogalmazást!"
A titokzatos várrom
Hosszas buszos „zötykölődés” után az osztállyal megérkeztünk egy régi várhoz, ami tulajdonképpen egy romhalmaz volt, komolyabb látványosságok nem voltak sehol. A kilátás ugyan elég szép volt, de ezen kívül csak kövek, réges-régi falak álltak mindenütt. Az idegenvezető megmutatta, hol volt a kovácsműhely, a börtön, az érmék előállítására alkalmas pénzverde. Egy kicsit lemaradtam az osztálytól, s egy bottal kapargatni kezdtem a földet. Ekkor különös dologra lettem figyelmes....
HORVÁTH SÁRA 4. évf. tanuló... folytatása:... Egy poros, zöld üveget pillantottam meg. Először szemétnek gondoltam, de amikor megrántottam kiderült, hogy nem az. Ugyanis egy papír volt benne, parafadugóval lezárva. Még egy kicsit lazítottam rajta, majd kihúztam a földből. Megforgattam a kezemben, ellenőriztem, hogy nem figyel-e senki és meghúztam a dugót. Az engedelmesen a kezemben maradt, hogy a papírt is ki tudjam venni. Óvatosan megráztam az üveget, mire a tekercs kihullott belőle. Egy térkép! Egy igazi térkép! Vajon hova vezet?- cikáztak a fejemben a gondolatok. –Térjek vissza az osztályhoz? Á, dehogyis! Felálltam és elkezdtem lépkedni a megadott irányba.
Előre a nyeregszerű kőig, ott jobbra, majd el addig a falig. Ahogy „kóvályogtam” a romok képezte útvesztőben, a térkép egyre csak vitt, míg az osztályt sem hallottam. A legváratlanabb pillanatban a kövek, falak megszűntek és egy völgy, mögötte erdővel volt látható. Eléggé meglepődtem, de a térkép azt mutatta, arra kell menni. Átvágtam hát a derékig érő susnyáson, miközben az eszem csak a kincsen járt. Szinte már futottam, bár ezt akadályozta a magas fű. Majdnem elértem a rét túlsó végét, amikor egy patakocskába ütköztem. Mivel átlépni nem tudtam, zsebre vágtam a papírdarabot, hátráltam néhány lépést és ugrottam. Sikerrel jártam és már semmi sem választott el az erdőtől. Szedtem a lábam, mert ha a tanárnő észreveszi, hogy eltűntem, lesz nemulass! Közben egyre beljebb kerültem, amit észre sem vettem. Nem sokkal később előszedtem a tekercset, kihajtogattam és megnéztem, merre vezet az út. Sokáig bóklásztam az egyformának tűnő fák között. Már megfordult a fejemben, hogy visszatérek az csapathoz, mígnem egyszer csak megpillantottam egy gyönyörű rózsalugast. Mivel a térképen egy paca volt, körülötte rózsákkal, arra következtettem, ez az a hely. Odaporoszkáltam, mikor egy barlang száját vettem észre. Itt lehet a kincs! Juhú! –ujjongtam. Ügyelve a virágok épségére, elindultam. Bent por és félhomály fogadott. Ahogy sétáltam egyre beljebb, úgy sötétedett. Alig láttam már valamit, amikor egy fém tárgyba rúgtam. Miután alaposan kimorgolódtam magam, megnéztem mi is az. Egy doboz. Lehajoltam hozzá. Legnagyobb meglepetésemre semmiféle lakat nem volt rajta. Csak ennyi állt rajta: Patrícia úrnő. Felpattintottam a tetejét. Csalódnom kellett az arany, ezüst kincsekkel kapcsolatban. Nem volt más, csak egy kopott kis könyv. Azért arany ide, arany oda, megnéztem, mi van benne. A könyv első oldalára ez volt írva:
„Kedves Felfedező!
Úgy tűnik, hogy megtaláltad a naplómat. Valószínűleg csalódtál, amiért nem ékszerek, kincsek vannak a dobozban. De ha kíváncsi vagy Patríciának, a vár úrnőjének történetére, nyugodtan olvasd el, mert aki a térképet megtalálja, megérdemli a napló elolvasását.
Üdv: Patrícia”
Fogtam magam és kimentem a barlangból a fényre. De a látásviszonyok itt sem voltak jobbak, mert időközben besötétedett. Úgy döntöttem, hagyom az olvasást, inkább visszamegyek a csapathoz, mielőtt eltévedek. Keresztülgyalogoltam a lugason, kibotorkáltam az erdőből, átvágtam a völgyön, felkapaszkodtam a romokhoz, majd odaosontam az osztályhoz és elvegyültem köztük. Épp jókor érkeztem, mert azok már készültek a buszos hazautazáshoz. Gyorsan kerestem egy párt és felszálltam a buszra.
Otthon újra elővettem a naplót és csak haladtam végig a fejezeteken. Tudomást szereztem arról, hogy a család neve egy latin szóból származik, ami csodálatosat jelent. Megtudtam, hogyan ment férjhez Patrícia, mikor lett gyermeke. Végigélhettem, ahogyan megöregedett és elveszítette hőn szeretett férjét. Az utolsó bejegyzésnek a következő volt a címe: „A halálos ágy”. Összeszorult a szívem, de nem álltam meg.
„Ó unokám! Én már a végét járom, nem kell engem siratni, mert boldog vagyok. Cssss, Alíz, ne sírj!”
Ahogyan végigfutottam a következő sorokat, meghűlt a vér az ereimben:
„A Mirabili család vére sokáig fent fog maradni, bár a családom megváltoztatta a vezeték nevét, mert sokan viselték. Az utódaimnak már nem Mirabili lett a neve, hanem Miraby.”
Én is Miraby vagyok… Akkor…. Szaladtam anyához, elkértem a családfáját és kiderült, hogy a vezetéknév nem volt biztos, de az igen, hogy Alíznak hívták az üknagymamám. Akkor én hivatalosan egy Mirabili vagyok. Egy híres család leszármazottja. Ez csodás!
Visszatértem a naplóhoz, amelyben ez állt még:
„Hát ez volt az én történetem. Kérlek, ne add oda ezt a naplót senkinek! Üdvözöllek: Patrícia”
Nagyot sóhajtottam, miközben becsuktam a naplót. Megtudtam, a származásomat és azt is, hogy ki volt az üknagymamám nagymamája: Patrícia, egy vár igazi úrnője.
A titkot megőriztem életem végéig, viszont a naplót gondosan elrejtettem, hogy senki meg ne találja. A térképpel ugyanígy tettem. Még az is lehet, hogy te találod meg őket.
VÉGE
BENNÁRIK ANDRÁS GYÖRGY 6. évf. tanuló... folytatása:
.... egy feliratot láttam meg a földön, miközben bottal a kezemben a földet vájtam. Meglepődtem.
Vajon mi lehet ez a felirat? Gyorsan tovább ástam, mielőbb meg akartam tudni, mit rejt a homok.
A bot kevésnek bizonyult, ezért a kezemmel kezdtem ásni. Tíz perces munka után egy díszes ládikát fogtam a kezemben, amelynek a tetején idegen nyelvű felirat volt. Nem tudtam mitévő legyek, de mivel kíváncsi voltam felnyitottam a tetejét.
Egy régi kard volt benne. A pengéje élesnek látszott, a markolatát szép mintázat díszítette. Benyúltam a dobozba és óvatosan megpróbáltam felemelni a fegyvert, de amint hozzáértem elkezdett káprázni a szemem és örvénybe kerültem.
Aztán hirtelen a forgatag véget ért és arra eszméltem, hogy egy lovon vágtatok, kezemben a talált karddal és úgy aprítom az ellenséget, mint Márti néni a sárgarépát a levesbe. Körülöttem mindenhol az acél csattogása, nyílvesszők süvítése hallatszott.
Szerencsétlenségemre egy csata közepére csöppentem. Istenem segíts, hogyan meneküljek innen! Ekkor hirtelen egy lovas katona hangos üvöltéssel közelített felém, óriás, hegyes szablyával a kezében. Összeszorult a gyomrom, azt hittem, itt a vég! A fülsiketítő kiáltástól a lovam is megijedt, megtorpant és eget verő nyerítéssel a hátsó lábaira ágaskodott. Én abban a pillanatban zuhantam hátra a mélységbe.
Szememet becsuktam és vártam a végzetem. A kard kiesett a kezemből. Mikor kinyitottam a szemem újra a régi várnál voltam. A ládikó ott feküdt mellettem és a kard benne volt. Abban a pillanatban megértettem, hogy milyen ereje van a kincsemnek és arra gondoltam, jobb lesz, ha továbbra is rejtve marad.
Gyors mozdulatokkal visszatettem az eredeti helyére és jó sok földet tettem rá, hogy senki meg ne találhassa. Körülnéztem, hogy látta-e valaki, de senki nem volt a közelben. Leráztam magamról a port, még egyszer szétnéztem, majd gyorsan az osztályom után szaladtam.
Egész délután a történteken gondolkodtam. Senkivel nem osztottam meg az eseményeket, maradjon ez örökké titok.
Persze azért azon leszek, hogy kiderítsem, kinek a kardját találtam meg. Holnap kezdem is a kutatást!
Kállay Emese Kwirena 7. évf. tanuló... folytatása:
......miközben kapargattam a földet, valami csillogó dolgot vettem észre a homokban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ez miféle tárgy lehet, ezért letisztítottam, egyszerre csak elkezdett fényleni, ráadásul még a nap is rásütött, ami felerősítette a fényét.
Annyira megijedtem, hogy hirtelen eldobtam a tárgyat és becsuktam a szememet. Mire magamhoz tértem, már máshol vagy talán egy másik időben voltam? Rádöbbentem, hogy én ugyanabban a várban vagyok csak ezer évvel korábban.
Miközben felfedeztem a várat, belebotlottam az általam megtisztított fényes tárgyba, ami nem volt más, mint egy régi érme. Gyorsan a zsebembe rejtettem a kincset, és letekintettem a vár faláról, amely egy hatalmas sziklára épült. A kilátás gyönyörű volt, több kilométerre el lehetett látni. Láttam a vár körül lévő kicsiny falvakat, erdőket, mezőket. A vár fala kőből és fából épült. Az állatok óljai felett volt a vár lakóinak a szálláshelye, mert így tudták hasznosítani az állatok által kibocsájtott hőt. A hatalmas erődítmények kicsi és keskeny ablakain nem jutott be elegendő napfény, így a termek sem tudtak felmelegedni. A legtöbb szoba rendkívül sötét és hideg volt.
A vár felfedezése közben megéheztem és megszomjaztam. El is határoztam, hogy megkeresem, merre lehet a konyha. Szerencsére nem kellett hosszasan keresgélnem, mert az orromat finom illatok csapták meg, így könnyen megtaláltam a konyhát, ami a vár földszintjén helyezkedett el. Nekem kifejezetten tettszett a tágas tűzhely, ami a sarokban állt, a fal mellett padok voltak, amin nem csak az ülő munkát végezték, hanem a személyzet alvóhelyéül is szolgáltak. Az ételek nagyon finomak voltak, a sülthús ízvilága fűszeres volt és emellett ropogósra átsült. Az volt nagyon furcsa, hogy nem találtam evőeszközt, de ez nem zavart, magamhoz vettem egy hatalmas húsdarabot egy vekni kenyérrel és csillapítottam az éhségemet. Sajnos a vizet csak hosszas keresgélés után találtam meg, mivel a konyhában csak bor volt. Miután elköltöttem az ebédet, betévedtem a kovácsműhelybe, ahol izzott a kemence és láttam magam előtt, ahogy az emberek egy hatalmas kalapáccsal ütötték és formálták az izzó vasat.
A börtön felé vettem az irányt, bekukucskáltam a rácsokon keresztül és láttam a foglyokat, ahogy a láncokhoz voltak kötözve, a kalodát is alaposan megfigyeltem. Nagyon elborzadtam ezektől a kínzó eszközöktől, ezért hirtelen másfele vettem az irányt és eljutottam a pénzverdéhez. Gyorsan megtapogattam a zsebem és megnyugodtam, hogy a korábban talált pénzérme még mindig ott lapul.
Arra ébredtem fel, hogy a töritanár megrázta a vállamat és azt mondta nekem, hogy máskor ne aludjak el az óráján.
A tanárnő az osztályhoz fordult és így szólt:
-Most, hogy Emese is megtisztelt minket a figyelmével, emlékeztetlek titeket, hogy holnap az osztálykirándulásunk úticélja Eger vára lesz. Reggel nyolckor gyülekező, nyolc óra harminc perckor indulás.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy elbóbiskoltam töriórán, megtapogattam a zsebemet és egy mintás kavics volt benne.