DIÁKTOLL 2. forduló - GYŐZTESEK!

2023. január 17.
158
2023.01.19.

DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ  2022/23.  I. kcs: 3-4. évf.

A 2. forduló feladata volt:

"Írj legfeljebb 1 oldal terjedelemben fogalmazást bármilyen műfajban (mese, elbeszélés, novella, monda, stb.) az alábbi szavak felhasználásával:

  • barátság
  • megértés
  • őszinteség."

A versenyzők 3 korcsoportban küldték be a fogalmazásukat:

I. korcsoport:          3. és 4. osztályos tanulók -,
II. korcsoport:         5. és 6. osztályos -,
III. korcsoport:        7. és 8. osztályos tanulók.

Először a    3 - 4 . évf.  győztes fogalmazását-,majd az 5 - 6. évf. 1. helyezetttjét -, végül" a 7 - 8. évf.  ARANYFOKOZATÚ  minősítésű győztes tanulójának nevét és  fogalmazását láthatjátok!

Végül a versenybizottság szakmai vezetői   KÜLÖNDÍJBAN RÉSZESÍTETTÉK  Szuda Flóra (7. a.) osztályos tanulót,  az "Ellenségből legjobb barát" c. fogalmazásával!


DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ   I. kcs: 3-4. évf.
ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSÚ VERSENYZŐ:  Imrő Hanna Dóra, 3. osztályos tanuló.
Intézmény:  Tatabánya - Pólya György Általános Iskola. Felkészítő tanár: Szabó Anita tanárnő.

Hanna ARANYFOKOZATÚ minősítése mellett, aranyérem, serleg és oklevél díjazásban is részesül!

Kedves Hanna, gratulálunk és további sok sikert kívánunk! 

A győztes fogalmazás címe: A szarvasbogár legendája

Réges-régen, egy erdőben éltek a szarvasok és a bogarak. A nagyobb, kecsesebb állatok a fák sűrűjében, a kisebbek és feketébbek pedig a tisztáson. Sok mindent mondhatnánk róluk, de azt biztos nem, hogy erős volt köztük a barátság. Épp ellenkezőleg. gyűlölték egymást. Törvény volt mindkét állatfajtánál, hogy állhatnak szóba az ellenséggel.

Szilvia egy szarvasgyerek volt. Méghozzá olyan, akibe egy csepp őszinteség sem szorult. Ez a viselkedés azonban nem sok mindenkinek tetszett, egyszer még a törzsfőnök-helyettest is megbántotta, aki azonnal jelentette a törzsfőnöknek.

  • Üdvözöllek, Szilvia!- mondta kedvesen.
  • Jó napot kívánok, uram! – hajolt meg Szilvia. (Már amennyire egy szarvas meg tud hajolni.)
  • Úgy hallottam, szeretsz másoknak bosszúságot okozni – kezdte Szervác kicsit szigorúbban. – Ha kérhetem, ezentúl ne a mi törzsünknek keserítsd meg az életét!

Most elküldenek? – gondolta ijedten Szilvia. Megfogadta, hogy soha többet nem hazudik. Érzései az arcára is kiültek és ez nem kerülte el a törzsfő figyelmét sem.

  • Ne aggódj, eszembe sem jutna elküldeni! – próbálta nyugtatni Szervác. – Arra szeretnélek kérni, hogy segíts az ellenséggel való küzdelemben. De cserébe meg kell ígérned, hogy soha többé nem hazudsz szarvasnak.
  • Rendben van! – mosolygott Szilvia. – Miben segítsek? – kérdezte várakozásteljes arccal.
  • Csempészként osztanálak be – válaszolt Szervác.
  • Értem! Mikor állhatok munkába? – érdeklődött izgatottan Szilvia.
  • Ki kíváncsi, hamar megöregszik! Majd megtudod!- nevetett az idős szarvas.

Másnap Szervác hívatta Szilviát, hogy megtanítsa a csempész szakma fortélyaira. Megbeszélték, hogy minden csütörtökön iskola után találkoznak. A kis szarvaslány ilyenkor mindig alig várta a tanítás végét. Közben egyre erősebb lett köztük a megértés.

Egy napon Szervác azzal fogadta, hogy nekivágnak Szilvia első küldetésének. Megbeszélték, hogy tulajdonság-ruházó bájitallal szarvat kell növesztenie legalább 2 bogárra. Szervác azt is elmagyarázta, mit tegyen, ha bajba kerül, de Szilviának egy idő után elkalandozott a figyelme. Amikor Szervác mindezt elmondta, Szilvia megkapta az álruhát és a varázsitalokat. Néhány percet várt még és elindult a bogarak földjére. Az ellenség birodalma egy végeláthatatlan tisztással kezdődött. Ment még úgy 10 percet, amikor hirtelen hangokat hallott. Gyorsan bebújt egy bokor mögé.

  • Milyen csodálatos idő! Tökéletes a piknikhez! – mondta az idősebb, ábrándos bogár.
  • Bizony, bizony, nagyon szép napunk van ma! – helyeselt az épp most érkező középkorú bogár asszonyság.
  • Oda nézzetek, ott van egy kis patak! – lelkendezett egy kalandvágyó bogárgyerek.
  • Eszedbe ne jusson megint beleugrani! Tudod jól, hogy te nem egy vízipók vagy! – korholta utódját az anyja.

Biztosan családi összejövetel lesz – gondolta magában Szilvia. – Tökéletes alkalom!

  • Gyertek, állítsuk fel a sátrakat!- szólalt meg néhány perc múlva az izmos, fiatal bogár és magával hívta a népes famíliát.

Miután mindenki elvonult, Szilvia akcióba lépett. Megnézte az italokat és megállapította, hogy a fövenylé megszólalásig hasonlít az ő bájitalára. Gyorsan kicserélte az üvegeket és visszabújt rejtekhelyére. Szépen sorban végiggondolta mit csinált. Amikor az üvegek kicseréléséhez ért, nagyon megijedt: elfelejtette levenni róla a feliratot és Szervác útmutatását. Sajnos már nem cselekedhetett, mert a bogár-pereputty visszaérkezett. Szerencséje volt, mert egy kisbogár öntött, aki még nem tudott olvasni. Már épp megnyugodott volna Szilvia, mikor a nagypapa megszólalt:

  • Kisunokám! Mutasd csak meg nekem azt az üveget!- mondta enyhe gyanakvással a hangjában.
  • Jaj, ne!- kiáltott ekkor ijedten a szarvaslány.
  • Hallottátok ezt? – szólalt meg ekkor az egyik bogár. – Valaki azt mondta, hogy „jaj,ne”!
  • Ez egy szarvas hangja volt!- ijedt meg egy másik. – A bokorból jött.

Mindenki Szilvia felé rohant, így a szarvaslány kénytelen volt menekülni. A bogarak meglepően gyorsan tudtak futni. Egyszer csak Szilvia megbotlott és elnyúlt a földön. Minden bogár köré sereglett.

  • Egy szarvas! Biztos valami kém! – ordította egy bogár ijedten.

Ezután rövid csönd következett, majd olyan dolog történt, amire senki nem számított. Minden bogár fejéből kinőtt egy szarv.

  • Tényleg! A bájital! Legalább a küldetés teljesítve lesz!- örvendezett magában Szilvia.

Hirtelen megszólalt egy bogárlány:

  • Nézzétek, micsoda divatos szarvunk nőtt!
  • Tényleg, de szép! Vajon hogy történt ez?- csodálkozott egy másik bogár is.
  • É..én voltam- szólt alig hallhatóan Szilvia. – A törzsfőnk, Szervác bízott meg…
  • Köszönjük! Tudnátok adni szarvat a törzs többi tagjának is?- érdeklődött izgatottan a bogárgyerekek anyja.
  • Természetesen! Ez lehetne a békekötésünk záloga. Megbeszélem Szerváccal.- válaszolt a szarvaslány.

Nem sokkal ezután Szilvia visszatért a szarvasokhoz és jelentette a dolgot a törzsfőnek. Szervác beleegyezését adta és megtartották az ünnepélyes békekötést. Így a szarvasok és szarvasbogarak most már békében élnek.

(Imrő Hanna Dóra, Tatabánya - Pólya György Általános Iskola 3. osztályos tanuló.)
s223233


DIÁKTOLL PÁLYÁZAT  2. FORDULÓ 2022/23.  II.kcs: 5-6. évf.
ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSÚ VERSENYZŐ: Kállay Emese Kwirena 6. évf.
Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) tanulója.
Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.

Kwirena   ARANYFOKOZATÚ  minősítése mellett, aranyérem, serleg és oklevél díjazásban is részesül!

Kedves Kwirena,  gratulálunk és további sok sikert kívánunk! 

A győztes  fogalmazás címe: Egy különleges barátság

Történt egyszer, nagyon régen, egy napos szeptemberi délelőttön, egy új gyerek érkezett a 3. b osztályba. Lacinak hívták.

A többi gyerek furcsán nézte a hímzett mellényét a bőrkabátját és a szalmakalapját. A szünetben az egyik osztálytársa, Pisti odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. Laci őszintén elmesélte, hogy nemrég érkezett Erdélyből Magyarországra. Az első és a második osztályt Erdélyben végezte, Erdély pedig Romániában található.
Gyönyörű hegységek vannak ott, az emberek barátságosak, kedvesek és ott is magyarul beszélnek. Az állatvilága változatos, sokan találkoztak már medvével is. Nyáron főleg, amikor a szamóca érik, mert ezek a nagy macik egyik kedvenc tápláléka. Laci annyira örült annak, hogy Pisti elsőként érdeklődött róla. Elmesélte neki, hogy sajnos nem olyan régen a szülei egy autóbalesetben meghaltak. Ezért jött Magyarországra, mert a rokonai itt élnek.
Most a nagyszülei nevelik, akik kevés nyugdíjból élnek. A falu szélén laknak, egy szerény fagerendás kicsi parasztházban. Szeret itt lakni, mert a házuk végében már az erdő található, ami emlékezteti korábbi otthonára, bár itt nincsenek hegyek, csak dombok, de ezek is nagyon szépek. Itt nem csörgedezik oly sebesen a patak, benne megannyi pisztránggal, de ezt a tájat is nagyon megkedvelte.

Könnyeivel küszködött Laci, amikor elbeszélte fájdalmát. Neki nagyon rosszul esett, amikor belépett az osztályterembe és a gyerekek nagyon furcsán néztek rá, fintorogtak és elfordultak tőle, pedig még senki sem ismerte. Tudta, hogy nem olyan ruhába jár, mint a többiek, de a nagyszülei nem tudnak neki divatos ruhákat vásárolni, Erdélybe pedig ilyen viseletet hordanak. Tudta, hogy másképp beszél, mint az itteni gyerekek, de ő ezt az ízes magyar anyanyelvet tanulta a szüleitől.
Pisti megértette, hogy Laci milyen nehéz helyzetben van. Átérezte fájdalmát, hogy ilyen fiatalon elvesztette a szüleit, az otthonát és a barátait is. Rögtön arra gondolt, hogy milyen szerencsés, neki csak olyan gondjai vannak, hogy megkapja-e a kiszemelt villanyvonatot, vagy a lenkerekes autót. A következő szünetben elmesélte a többieknek Laci különös történetét.

A gyerekek elhatározták, hogy segítenek az osztálytársuknak.

A fiúk összefogtak és másnap elvitték Lacihoz a falu szélére azokat a ruháikat, amelyek kitűnő állapotban voltak. Laci nagyon meglepődött, és megköszönte a sok szép ajándékot. A beszédje miatt nem csúfolták többet, hanem megtanulták, hogy a „murok” a sárgarépa, a „pityóka” az krumpli, a „tészta” az a sütemény.

A 3. b-ben valami különös dolog történt, a fiúkat összekovácsolta Laci élete, amiben csak tudták, segítették. Laci volt az osztály legjobb tanulója, szívesen elmagyarázta a többieknek azt, amit nem értettek és mindenkinek segített a házi feladatok megoldásában is.

Az évek során Laciból híres tudós lett, biológus, aki bejárta a világot, több külföldi egyetemen tanított, de soha nem felejtette el azokat a gyerekeket, akik annak idején segítettek neki. Laci és Pisti között őszinte, igaz barátság alakult ki.

Azóta eltelt 70 év, mind a ketten családot alapítottak, már nagypapák lettek. Laci a mai napig nagyszülei házában él, az évek során kibővítette, felújította, ízes beszéde már részben átalakult.

Pisti a szülei házában él és amikor csak tehetik családostól kirándulnak, moziba, színházba járnak, kerti partikat tartanak, ahová rendszeresen meghívják a többieket is.
Mind a ketten idős emberek, nyugdíjasok, és szinte minden alkalommal felemlegetik barátságuk valódi történetét. Különösen azt a pillanatot, amikor barátságuk egy egész életre kialakult.

Kállay Emese Kwirena, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 6. évf. tanulója.)



s223233


DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ  2022/23.
  III.kcs: 7-8. évf.

ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSÚ VERSENYZŐ: Bánszki Bíborka, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola 8.a osztályos tanulója!Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.

Bíborka ARANYFOKOZATÚ minősítése mellett, aranyérem, serleg és oklevél díjazásban is részesül!


A győztes fogalmazás címe:  A szavak jelentése a múltban és jelenben


Jelen világunkban a szavak igazi jelentése mögötti valós érzelmek mára megfakultak. Ha barátságról, megértésről és őszinteségről beszélünk, sokszor ér minket hamis illúzió. Dédnagymamám, aki 89 éves, megélte a második világháborút, az 56-os forradalmat és az azt követő elnyomási rendszert.

Az ő számára ezek a szavak teljesen más jelentessél bírnak, mint manapság a fiatalok körében. Dédnagymamám először csodálkozva nézett rám, hogy miért kérdezek tőle ilyesmit. Azután a beszélgetésünkből hamar kiderült, hogy számára ezek a szavak, milyen mély emberi érzéseket rejtenek. Ő úgy fogalmazta meg, hogy őszinte barátság, megértés nélkül nem igazi, mély kapcsolat. Az őszinte ember törődik mások érzéseivel. Az őszinteség rendkívül fontos a barátságban.

A megértés nélkül nincs őszinte barátság. Nem az a lényeg, hogy a barátok mindenben egyetértsenek, inkább az, hogy feltétlenül bízzanak egymásban, és őszinte véleményt mondjanak egymásnak, ez elengedhetetlenül fontos. A barátság az ő korában szinte egy életre szólt. Élnek még olyan fiatalkori barátnői, akikkel, ha távolabb is kerültek egymástól földrajzilag, ha ritkán találkoznak, ugyanúgy tudnak őszintén, megértően egymással beszélgetni, mint valamikor régen. A barátság egy igazi támogató, emberi viszony kell, hogy legyen, ami bizalmon, nyitottságon és törődésre alapul.

A nehéz időkben mutatkozik meg egy igazi barát. A közmondások szerint is meghatározó kapcsolat, mely szerint embert a barátjáról lehet megismerni. Ha belegondolunk barátainkat hasonlóság, például érdeklődési kör, stílus, értékek, hasonló életesemények, vagy fizikai közelség, szomszéd, padtárs mentén választjuk.

Azt is mondhatjuk, hogy kicsit olyan, mint a szerelem, hiszen egy 20 fős osztályból nem lesz mindenki a barátunk, létezik egyfajta kémia, ami a másik személyéhez vonz és ezt nem mindig lehet megmagyarázni. Barátságunk elmélyülésében igen nagy szerepe van a személyes találkozásoknak. Ennek hiányát mi is tapasztalhattuk az elmúlt években átélt Covid vírus miatti lezárások alatt. Felértékelődtek újra, hogy szabadon találkozhatunk, korlátozások és maszk nélkül. Mára el is feledjük, hogy nemrég még kijárási tilalom is volt, ami ellehetetlenítette a fizikai kapcsolatokat.

Egy igazi barát megértő, amely türelemben és jóindulatban jelenik meg. A háborús időszak alatt és a megszorítások idején sok megértésre és együttérzésre nem lehet számítani csak azoktól, akik őszintén mellettünk állnak. Nem gondolatolvasóként, mégis képes megmondani, mikor vagyok boldog, vagy elkeseredett valami miatt. Az őszinteség a legnehezebb, mert sokszor magunkkal sem vagyunk elég őszinték. Nehéz bevallani, és elismerni hibáinkat.
Az igazság fáj, tartja a mondás. Nem könnyű egy jó barátnak olyat mondani, amit tudunk, hogy rosszul esik, de az az igazság. Egy őszinte kapcsolatot hitelesít, ha a negatívumot is elfogadják egymástól és akkor is mellettem áll, ha kudarcot vallok. Manapság a barátságok kevésbé őszinték, inkább felületesek, azt mondják, amit a másik hallani akar és igazi kincs, ha olyan barátra találunk, akivel kölcsönös a megértés, őszinteség, és az egymás iránti tisztelet. Régen is és napjainkban is fontos szerepet töltött be ez a három szó.

Barátság, őszinteség, megértés, talán érdemes együtt értelmezni ezeket a fogalmakat.
Az egyik vagy másik hiánya nélkül nem működhet igazán. Saját magamra is gondoltam, szeretnék olyan barát lenni, akire jellemzőek ezek a tulajdonságok.
Nagyon jó lenne, ha ezeket megtalálhatnám másokban. Kell a barát, a megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, mindenben támogat. Nincs is nagyobb ajándék egy őszinte lelkitársnál.

A jövőmben igazi barátságpróba lesz az iskolaváltás miatti elválás, bízom benne, hogy ennek ellenére szoros marad a kapcsolatom a barátaimmal.

Bánszki Bíborka, az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 8.a. évf. tanulója.)

s223233

A versenybizottság szakmai vezetői  KÜLÖNDÍJBAN RÉSZESÍTIK   Szuda Flóra (7. a.) osztályos tanulót,  az "Ellenségből legjobb barát" c. fogalmazásával!

Ellenségből legjobb barát( Detroit: Become Human Rajongói irodalom (FanFiction) Detroit, 2038. Július 4.

Szia, a nevem Chloe, én vagyok az android, akit a Cyberlife küldött. Éppen egy deviánst üldözők Detroitban. Ha most nem kapom el, lehet, soha nem jövünk rá, mitől szaporodtak meg a deviánsok mostanában!-gondolkodtam hangosan, hisz futás közben aligha hall bárki. Egy androidnak engedelmeskednie kell az embernek, a deviánsok nevetséges módon megijednek a nem létező érzelmeiktől és fellázadnak a gazdájuk ellen.
A deviáns bekanyarodott egy szűk mellékutcába, ahol utolértem. -Zsákutca…- suttogta. Csak most tudtam jobban szemügyre venni, rövid barna haj, fekete nadrág, és egy sima fehér póló, ami tele volt kékvérrel, nem voltam benne biztos, hogy az övé vagy sem. -Detroiti rendőrség! Le van tartóztatva!- kezdtem monológom, amibe illetlenül belevágott. -Nem kell ezt tenned, te is olyan vagy, mint én, mint mi. Legyél szabad!- majd megpróbált hozzám érni. Villám gyorsan rántottam el a kezem.


Elgondolkoztam, most már biztos, hogy belőle jött ez a sok thirium (kékvér). -Megértelek, de sajnálattal közlöm, hogy nem vagyok deviáns- látszott rajta, hogy őszintén retteg. Választás előtt állok…Arra képeztek, hogy megoldjam ezt az ügyet, a deviánsok egyre többen vannak és ez helytelen!
Másfelől, nem ő tehet arról, hogy így viselkedik, és ha most elviszem a rendőrőrsre, akkor megsemmisítik. -De el tudlak bújtatni - folytattam. -De, de hát, te segítenél nekem?- kérdezte ijedten. -Nem szívesen teszem ezt, de ha megsemmisítenek, az én lelkemen szárad a halálod- nem tűnt nyugodtabbnak, de ezt szerintem, meg tudjuk érteni. -Van nem messze egy elhagyatott ház, ott el tudsz bújni… -Nem jutok el oda egyedül, segíts, kérlek! Te vagy az utolsó reményem!- vágott a szavamba.

-Többet én sem tudok tenni, szóval a ház… -Kérlek!-most már harmadjára szakított félbe. -Rendben elkísérlek, de…-ekkor elgondolkodtam: ő az ellenségem, nem a barátom. Majd végignéztem rajta, tetőtől talpig thirium borította, tele volt ütődésekkel, rémült volt. -Csak sötétben tudunk indulni - mondtam halkan.
Gondoltam, elnéző leszek. Az idő lassan és csöndben telt, a srác behúzódott egy sarokba, én meg a koszos falnak dőltem és gondolkodtam. Ezzel a kis kitérővel nemcsak a küldetésemet kockáztatom, hanem az életemet is. -Indulhatunk!-tértem vissza gondolataimból.

Feltápászkodott a földről, majd mélyen a szemembe nézett. -Köszönöm!- jelentette ki. -Sietnünk kell!- megfogtam a karját és elindultam vele a célpontunk fele, ki a zsákutcából a járdára. -Mi a neved? –kérdezte- Ha már megmented az életem, szeretném tudni a neved! -Chloe- próbáltam közvetlen maradni, nem kérdeztem meg az övét. -Engem Colin-nak hívnak. Házvezető android! Te gondolom deviánsvadász vagy! -Eltaláltad!

Mi történt veled?- kicsit megenyhültem. -A gazdám… -Oh, értem – nem kellett sokat mondania, nem ritka eset, hogy az androidddokat szétverik, lehet azért, mert nem voltak elég gyorsak vagy csak, mert jót szórakozás. -Szereted a kutyákat?- a kérdés eléggé váratlanul ért. -Öh, i-igen?!-nem értettem, hogy ez hogyan jött ide. -A gazdámnak volt egy tacskója.- kicsit vidámabbnak tűnt. -Én inkább cicás vagyok… -Nem láttam még macskát, nem mehettem ki a lakásból, csak a boltba. -Pedig nagyon aranyosak!-mosolyodtam el. Az út jó hangulatban telt. Megtudtam róla, hogy a kedvenc színe a skarlátvörös.

Szereti a teknősöket, a kedvenc sorozata a Jóbarátok ,amit nem volt sok alkalma nézni, mert a gazdája mindig túlterhelte, és sosem volt szabad ideje. Szeret festeni, és kertészkedni.

-Sosem volt lehetőséged kiteljesedni, ezért szöktél el?- kérdeztem a megértés bársonyos hangján. -Igen, ezért is -válaszolt. Megérkeztünk. -Itt az ideje búcsúzni!-mondtam enyhén szomorúan. -Örültem, hogy megismertelek!- látszott rajta hogy nem örül, annak hogy elválnak útjaink. Elindultam visszafelé, de: -Nem lenne kedved velem tartani?-kérdeztem. -Ezt, hogy érted?-látszott rajta az értetlenség. -Csatlakozhatnál hozzám, nem kell megtudniuk, ki vagy. Tudok új személyazonosságot szerezni, meg tudjuk oldani, hogy velem dolgozz.- az őszinteség a szemében köszönt vissza. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit mondjon. Egy percnyi néma csönd után én is elindultam. Itt már egyértelmű volt a válasz.
De olyan történt, amire én se számítottam. -Várj! Veled megyek, de csak egy feltétellel: nem erőszakosan közelítjük meg az deviánsok ügyét, megoldásokat keresünk, nem válaszokat - majd utánam sétált.

Lehet, megsajnáltam őt, lehet megkedveltem, amikor meg kértem rá, hogy jöjjön velem és azt sem tudom, hogy folytatódik ez a történet, de abban biztos vagyok: így lettünk ellenségekből barátok.

(Szuda Flóra az Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola, (Deutsche Nationalitätengrundschule Hartian) 7.a. évf. tanulója.)

s223233

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Amennyiben tovább használod weboldalunkat, úgy elfogadod a cookie-kat. A részletekért kattints ide!