DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2022/23. II.kcs: 5-6. évf.:
EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK
Az 1. forduló feladata: Írj fogalmazást az alábbi képről műfaji megkötés nélkül, legfeljebb 1 oldal terjedelemben:
A versenyzők 3 korcsoportban versenyeztek.
Ezen az oldalon a II. korcsoport: (5 - 6 . évf.) EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK ( 6 fő ) fogalmazásait láthatjátok!
A fogalmazás írója: Kazup Tilda 5. évfolyam
Iskola : SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ÁLTALÁNOS ISKOLÁJA
Felkészítő tanár: KAZUPNÉ DÓCS ANDREA tanárnő.
A fogalmazás címe: Horgászat gyerekszemmel
Az első dolog ami a horgászatról eszembe jut a nádas, a Ho-ho-ho Horgász mese, a természet, a csend, amik körülvesz, a nyugalom.
Gyakran lehet hallani, hogy sok ember szenvedélybeteg. Ilyennek tartják magukat a horgászok is, hiszen számukra ez a „sport” nemcsak egy hobbit jelent. Sok olyan gyerek és felnőtt is van, akinek folyton csak azon jár az agyuk, hogy milyen csalit tudnak használni a következő pecázáson, mikor lesz egy kis szabadidejük.
A horgászat nem mindig lesz sikeres. Nagyon sok mindentől függ, hogy milyen hallal térnek haza a kicsi Ho-ho-ho Horgászok. Sok tapasztalat, megfelelő felszerelés és a környezeti tényezők is szükségesek ahhoz, hogy ne csalódás legyen egy-egy ilyen alkalom vége. A kicsi horgászoknak már az is öröm, ha egy kisebb halat is hazatudnak vinni és megmutatni, hogy az az ő zsákmányuk. Természetesen a nagy siker a felnőttek számára is egyfajta elismerést jelenthet a barátok és a család körében.
Miért is jó horgászni?- szoktam kérdezni a fiú osztálytársaimtól. A válasz az volt, hogy ennek a sportnak jótékony hatásai vannak. A csendben való várakozás, a türelmesen való üldögélés a horgászszékben, a feszültség, hogy mit fognak fogni egyfajta pihenés fizikailag a testnek. Amikor megérkezik a hal, annak a kifogása már erőt kíván.
Így ez folyamatosan ismétlődik. A természet lágy ölén való pihenés, a csend alkalmas arra, hogy a test szellemileg és lelkileg is megpihenjen, ez egy töltődést jelent az emberi szervezet számára.
Ahogy kisgyerekként a fiúk vagy lányok is az apukájuktól, nagypapájuktól tanulják a horgászat rejtelmeit, úgy majd ők is tovább tudják majd ezt adni leendő gyermekeik számára. Ez egy családi hagyománnyá is válhat.
Ha egy horgásztó partján elképzelem magam, akkor igazán nemcsak az a lényeges, hogy milyen halat fogok ki. Szeretném az élményt megtapasztalni. Azt, hogy milyen az amikor a csend, a nyugalom körül ölel.
A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:
Kállay Emese Kwirena, 6. osztályos tanuló
Iskola: Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola
Felkésíztő tanár: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.
A fogalmazás címe: A zsákmány
Késő őszre járt az idő.
Mint mindennap emberünk ma is kiment kedvenc halas tavához a Kék-tóhoz, amely a falu határában helyezkedett el.
Az idő igencsak hűvösre járt, a nap már lemenőfélben volt. Az ég tisztán ragyogott, egy-két bárányfelhő úszott az égen, a víz felszíne tükörsima volt. A 32-es horgászhely volt az ő helye. Szemközt a fák meg sem mozdultak, szélcsend volt.
A fák lombkoronája a vízben visszatükröződtek, gyönyörű látványt nyújtott az említett helyről. Emberünk jól felöltözött, meleg kabátot vett fel, vastag talpú cipő volt a lábán, sapkát is húzott a fejére. Minden évben alig várta, hogy az engedélyét meghosszabbítsa, mert a horgászás volt a kedvenc hobbija.
Több alkalommal tett a horog végére csalit, bedobta a horgászbotját jó messzire parttól és reménykedett csak akad valami a horogra. Már jó ideje ácsorgott a tó partján, el is fáradt.
A horgászszékét nem hozta magával, a fűre pedig nem tudott leülni, mert ahhoz már hideg volt. Amint így morfondírozott magában, a hálójában fennakadt egy jókora méretű halacska.
Ahogy a hálóját emelte, úgy fodrozódott körülötte a víz. Már nagyon fáradt volt, karjait magasra emelte, hogy a hálójában lévő hal meg ne sérüljön.
Találgatta vajon, milyen hal akadt a horogra? Harcsa? Ponty? Keszeg?
Talán pont az aranyhal, amely teljesítheti három kívánságát? De legalább egyet. Mit is kívánna? Hirtelen elgondolkozott azon, hogy mire is lenne a legnagyobb szüksége az életben.
Talán arra, hogy a gyermekei boldogan nőjenek fel és egészségesek legyenek. Azon is töprengett, hogy vajon a súlya alapján el tudja-e vinni magával a családja részére, vagy vissza kell-e engednie ezt a halat a tóba. Szemeit le nem vette a halról, amely kétségbeesetten vergődött a hálóban, szinte könyörgött az életéért.
Hosszasan farkasszemet néztek egymással. Emberünk csak méricskélt és közben arra gondolt, hogy a családja mennyire örülne egy jó kis halpaprikásnak, vagy halászlének, esetleg egy finom rántott halnak.
A szájában érezte a különböző ízeket. Rajta kívül már senki nem volt a halastó környékén, egyedül, magányosan állt ott kezében a hálóval, a hálóban a hallal.
Hiába nézte jobbról, hiába nézte balról a halat, sajnos nem érte el azt a méretet, amit hazavihetne magával.
Szomorúan vette tudomásul a zsákmány sorsát. Elköszönt a zsákmányától, és ahogy felemelte a karjait, ugyanazzal a mozdulattal vissza is engedte a vízbe
A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:
Monori Hanna, 6. osztályos tanuló
Iskola: Pécel- Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda
Felkészítő tanár: Molnárné Cselőtei Ildikó tanárnő.
A fogalmazás címe: Mese a türelmetlen horgászról (tanmese)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy horgász, akit Gergőnek hívtak. Ez a horgász arról volt híres, hogy sosem fogott halat.
Gergőnek volt egy jó barátja, aki szintén szeretett horgászni. Elmentek együtt egy tóhoz. Gergő nem fogott semmit, a barátja viszont 8 halat is fogott. Gergő rettenetesen mérges volt, és amikor visszamentek a táborhelyre vacsorát főzni, a többiek megkérdezték, mennyi halat fogtak. Gergő sértésnek vélte a kérdést, és elment a kedve az evéstől is.
Másnap, amikor visszamentek horgászni, Gergő teljesen nyugodt volt.
Beletörődött abba, hogy sosem fog semmit. Órák múlva nyugodtan kezdett összepakolni, amikor megmozdult a botja. El sem akarta hinni. Egy óráig küzdött a hallal, mire ki tudta emelni a vízből.
Hatalmasnak és csodálatosan fényesnek tűnt. Diadallal tért vele vissza. A vacsora olyan finom lett, hogy a mai napig is emlegetik.
Ennek a mesének az a tanulsága, hogy aki türelmes, bármire képes.
A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:
Sárközi Emma 6. b osztályos tanuló.
Iskola: Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola
Felkészítő tanár: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.
A fogalmazás címe: Az éves horgászverseny nagypapival
A mai napon egy gyönyörű tavaszi vasárnapra ébredtünk. Csodaszépen sütött a nap és éppen csak fújdogált a szellő. A gyerekek kiszaladtak a rétre. Csak Bence nem volt közöttük, ő már hat óra óta fent volt és már alig várta, hogy megérkezzen a nagypapája és elinduljanak horgászni.
Bence minden vasárnap horgászni megy az apukájával, ő fogja a hálót és az apukája a horgászbotot.
De a mai nap még különlegesebbnek ígérkezik, mert a faluban rendezik meg az éves horgászversenyt és erre az izgalmas napra a nagypapa is eljött, hogy együtt hódoljanak közös szenvedélyüknek: a horgászatnak. Bence még azt is megbeszélte a nagypapával, hogy a verseny előtt vegyenek neki egy saját kis horgászbotot.
Előre mindent gondosan megterveztek… a nagypapi fogja majd a hálót és ő apával fog majd pecázni. Már mind nagyon izgatottak voltak.
Nagypapi megérkezése után anya egy-egy szerencsehozó szendvicset csomagolt a fiúknak és rögvest el is indultak. Mikor odaértek elfoglalták a számukra kijelölt helyet.
Bence ekkor hirtelen izgulni kezdett. És mi lesz, ha egy halat sem sikerül fogniuk? De a nagypapa hamar megvigasztalta. Apa rutinosan felállította a zöld sátrat és bevitte a hátizsákokat.
Ezt követően előkészítette a hálót, a csalit és a horgászbotokat. Bence a tópartról a vízbe lógatta a csalit csak úgy, mint az apukája.
Vártak és vártak, de csak nem jött a kapás. Igen hosszú idő telt el, Bence és a nagypapa kétszer is ellenőrizte, hogy biztos rajta van-e a csali a boton. A horgászbotokkal minden rendben volt, de a kapás csak nem jött.
Bence és papa lejátszottak egy pakli kártyát is. Bence hirtelen visszaemlékezett, hogy amikor az anyukája haleledelt szórt az otthoni akváriumba csak úgy nyüzsögtek az eleség körül a halak. Bele akart dobni pár száraz haleledelt a vízbe, de az apukája ezt butaságnak tartotta.
Végül mégis megpróbálta és pár percen belül jött is a kapás. Először egy szép nagy keszeg akadt a horogra és ezután beindult a horgászás. Nem volt megállás, sikeresnek tűnt a csel... Végül nyolc hal is összegyűlt: egy ponty, egy keszeg, három bodorka, kettő kárász és egy csuka.
Bence már alig bírt magával nagyon várta már az eredményhirdetést. Rettentő sok halat fogtak és ezzel pedig első helyezést érték el. Apa és papa nagyon megdicsérték Bencét.
Mind nagyon elfáradtak ennyi munka után. Mikor hazaértek elújságolták az örömhírt anyának és azt is elmesélték, hogy hogyan sikerült ennyi halat kifogni.
Együtt megvacsoráztak és megnézték Bence kedvenc halas filmjét a Némót. Végül hamar ágyba bújtak. Bence nyolc táncoló halacskáról álmodott és a jövő évi horgászversenyről.
A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:
Bolvári Kristóf 5. a osztályos tanuló
Iskola: Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola
Felkészítő tanár: Kerekes Katalin tanárnő.
A fogalmazás címe: Egy félig sikeres nap
Amikor a bácsi felkelt, arra gondolt, hogy ma vajon mit fog ki a tóból. Amint a fejében megfogalmazódott ez a kérdés máris kibújt az ágyból, és elindult a kocsival a horgásztóhoz.
Amint odaért látta, hogy milyen gyönyörű a táj, a madarak pedig csicseregtek. Arra gondolt, hogy ez egy jó nap lesz. Lassan nekikezdett a horgászatnak.
Már be is dobta a csalit a halaknak. Csak várt türelemmel, de nem történt semmi. Némán nézte a víz felszínét. A fák rá még árnyékot vetettek, és kissé beborították a falevelek. A békák szomorúan kuruttyoltak. Véget ért a nyár, hűvösebb van. Egyszer csak látja a bácsi, hogy a kapásjelzője elkezd mozogni.
Rögtön, a második másodpercben már villámgyorsan megrántotta a horgászbotot. A hal ráeszmélt, hogy őt bizony ki akarják fogni. A hal küzdött és küzdött, de a horgász is, hogy legyen finom vacsorája. A hal viszont nem akart vacsora lenni. Ezért nem adta könnyen a pikkejeit.
A bácsi nagyon éhes volt, úgyhogy ő sem adta fel. Ki is izzadt, ami nem szerencsés ősszel. Könnyen tüdőgyulladást lehet kapni, ha nem vigyázunk. Elkezdte húzni kifelé a halat, és már érezte a szájában a finom falatokat. A hal vergődött a vízben. Már fél órája küzdöttek egymással eredmény nélkül.
A bácsi mindig csak pár centit tudta a part felé húzni. Mindig csak egy kicsit magához. Amikor már előtte volt a hal, egy nagy reccsenésre lett figyelmes. Az a gondolat járt a fejében, hogy a horgászbotja eltörhetett. Így is volt sajnos. Tudta rögtön, hogy ebből nem lesz vacsora. Megpróbálta azért még a damilt a kezében fogva kihúzni a halat. Vágta a kezét a damil, de nem eresztette el. A damil erős volt, nem szakadt el.
Sikerült kihúzni a halat, de azután jött még egy nehéz feladat. Ki kellett szedni a horgot a hal szájából. Azután elvitte megmérni. A horgásztó melletti bódéban volt egy hölgy, akinek a dolga ezt ellenőrizni. 6 kilogramm volt a ponty! A bácsi nagyon megörült, ekkora hallal egy hétig is jóllakik a családja.
Már kezdett volna pakolni, mikor a hölgy figyelmeztette, hogy a halat vissza kell dobni a vízbe. Ekkora halat nem szabad haza vinni, mert tovább kell a tóban szaporítani.
Elindult búsan visszafelé a hallal, s nagy lendülettel beledobta a tóba. Hazaérve a felesége kíváncsian kérdezte, mit fogott vacsorára a férje. Semmit nem fogott, csak a botot, azzal viszont nem lakhatnak jól.
Más étel után kellett néznie a családnak, és sült csirkecomb volt aznap vacsorára.
A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:
Lang Eszter Ottilia 5. a osztályos tanuló
Iskola: Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola
Felkészítő tanár: Kerekes Katalin tanárnő.
A fogalmazás címe: A halász, aki értett a halak nyelvén
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy halász egy messzi országban, aki értette a halak nyelvét.
Ez a halász egy kis kunyhóban lakott a Nefelejcs-tó partján. Egy nap a király elment hozzá, hogy versenyezzenek, hogy ki a jobb horgász.
A király megbeszélte a halásszal, hogy aki kifogja a tó legnagyobb halát, Nagy Henrit, a 33 méteres arany pisztrángot, az lesz a győztes.
Elkezdődött a verseny.
Eltelt egy óra, semmi. Eltelt egy nap, semmi.
A második napon, hajnali öt órakor megmozdult a halász botja. Hirtelen kirántotta a halat. Aranyszínű volt! De nagyon kicsi. - Ha-ha-ha! Jaj, de pici! Ez nem a Nagy Henri! - kiáltotta a király. - Ne is figyelj rá! - fordult a hal a halászhoz. - Sajnálom, hogy kifogtalak!
Nem akarlak bántani! Visszaengedlek! – felelt a halász. - Jó tett helyébe, jót várj! Én Picur Henrietta vagyok. Nagy Henri a nagybácsikám. Hogyha megígéred, hogy visszaengeded, amikor kifogtad, akkor segítek neked. A halász visszadobta a vízbe a kishalat.
Eltelt három óra és a víz felszíne fodrozódni kezdett.
Hirtelen a halász horgászbotja újból megmozdult, de most nehezebb volt. Alig akartak hinni a szemüknek! A halász kifogta Nagy Henrit! - Micsoda fogás!
Ezennel kihirdetem a nyertest! A horgászverseny győztese, a halász! - kiáltotta a király. Hát így történt a híres eset, amikor a jólelkű halász legyőzte a királyt.
A történetünk tanulsága, ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli!