DIÁKTOLL 1. forduló - EZÜST FOKOZAT 3-4. ÉVF.

Az 1. forduló feladata: Írj fogalmazást az alábbi képről műfaji megkötés nélkül, legfeljebb 1 oldal terjedelemben:

A versenyzők 3 korcsoportban versenyeztek:

I. korcsoport:          3. és 4. osztályosok -,

II. korcsoport:         5. és 6. osztályosok -,

III. korcsoport:        7. és 8. osztályosok.

Ezen az oldalon a 3 - 4 . évf.  EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK - 5 fő - fogalmazásait láthatjátok!

A fogalmazás Írója: Albert Eszter Zsófia,  4. osztályos tanuló.
Iskola : Nyáradszereda, Deák Farkas Általános Iskola
Felkészítő tanár: Kátai Judit tanárnő.

Szalai Bella Anna: A kőbe zárt hal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy horgász. Ez az öreg horgász minden nap délben kiment a tóhoz horgászni. Az egyik nap fogott is valamit:

• Tyű! Hát ha az én két szemem nem volna, én ezt a követ, vagy az Isten tudja mit, visszadobtam volna.

Az öreg horgász úgy gondolta, hogy hazaviszi a zsákmányt. Ámde ez a kő nem akármilyen kő volt, hanem egy kis halacska, kőbe zárva.

Otthon aztán úgy döntött, hogy elviszi a barátjához, Sebes Pikuszhoz. Oda is ment és félve megkérdezte:

• U-u-u-ugye nem zavarok?

A barátja pont őt kereste:

• Te horgász, nincs nálad esetleg egy kő?
• De, itt van, tessék! - válaszolta a horgász meglepetten.

Odaadta a követ.

• Hát ettől féltem. Ki kell őt szabadítani. Te horgász, segítenél nekem?- kérdezte Pikusz.
• Hát persze! Szívesen!- válaszolta a horgász.- Mit kell tennünk?
• Egyszerű: a követ belerakjuk egy vödör vízbe. Aztán megvárjuk, amíg szét nem reped. Ha van benne hal, akkor gazdag leszel. De ha nem, akkor végeztünk.

 Amint megjelent a hal a vízben, az öreg horgász már alig várta, hogy hazamehessen. A halat visszadobta a vízbe. A kis hal megköszönte:

• Köszönöm szépen!

A horgász haza ment, és amint meglátta, hogy minden gyémántból van, azonnal vett egy lottószelvényt. Bár nem talált el egy számot sem.

• Na mindegy, de legalább gazdag vagyok.

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:

A fogalmazás írója:Imrő Hanna Dóra, 3. osztályos tanuló.
Intérmény:  Tatabánya - Pólya György Általános Iskola.
Felkészítő tanár: Szabó Anita tanárnő.

Imrő Hanna Dóra: Tóparti mese

Tavasz volt. Hogy pontosan fogalmazzak, április harmadika. Ha egy meteorológus lennék, azt mondanám, őszies időre számíthatunk. Na, mindegy!

A lényeg, hogy hideg volt.

Azok az emberek, akik a mai napra kirándulást vagy biciklitúrát terveztek, biztos bosszankodtak, hogy négy réteg ruhát kell felvenniük!

De ez most nem túlzottan érdekes, hiszen a történetünk főhőse, Csabi, éppen ilyen időjárásra várt:

-Alig lesz pár ember a tónál, és nem kell másfél órát várakoznom a fogásra!- örvendezett.

Felöltözött és elindult a horgásztóhoz, amiben bár nem szabadott volna fürdeni, de termál-szerű vize miatt mégis egyre többen próbálták ki ezt az elfoglaltságot.

Csabi leült a megszokott helyére, csalit tett a horogra és bedobta a vízbe. Szerencsére most csak húsz percet kellett várnia és kifogott  egy se nehéznek, se könnyűnek, sem túl nagynak, de éppen kicsinek sem mondható halat. Két szóval: átlagos méretűt. Éppen a vödörbe szerette volna rakni, amikor a hal megszólalt:

• Hogy merészelsz betenni egy száraz vödörbe?! Hm???- kiabált felháborodottan.
• -Te tényleg beszélsz? – Csabinak nem jött ki több a torkán.
• -Hát persze! Mindannyian beszélünk! Csak a társaim egy kukkot se tudtak kinyögni, amikor ti, földi népség, kifogtátok őket- mondta büszkén a hal.

Egy pillanatig csend volt, aztán Csabi megfogta a vödröt és öntött bele egy kis vizet.

• Így már jobb? – érdeklődött.
• Igen-felelte a hal.- Amúgy téged hogy hívnak?
• Csabinak- felelte Csabi.- És téged?
• Pongrácnak- válaszolt Pongrác. - Milyen jó lehet nektek, embereknek! Nem kell félnetek attól, hogy egy nagyobb fajtársad egyszerűen bekap mondván, hogy nem tudott ellenállni neked!
• Miért, egyszer majdnem megettek?- kérdezte kissé tapintatlanul Csabi.
• Háááát, ez már egyszer tényleg megtörtént- vallotta be Pongrác.
• Mesélj!- lelkendezett Csabi.
• Egyszer éppen dudorászva mentem hazafelé, amikor véletlenül beúsztam egy pisztráng szájába. Már éppen lenyelni készült, de én megfeszítettem az izmaimat, és amikor bekapott egy másik halat, kiúsztam a szájából. Kint aztán szépen beszéltem a fejével!- mesélte Pongrác.
• Hát, azért az emberek világának is megvannak a maga veszélyei…például veszekedésbe keveredsz- mondta erre Csabi.
• Miért, te már keveredtél bajba?- kérdezte tapintatlanul Pongrác.
• Sajnos már többször is.
• Amúgy tévedsz, ha azt hiszed, a halak nem szoktak veszekedni. Egyszer például vitába kerültem egy keszeggel- oktatta ki Pongrác.
• De ugye azért szeretsz hal lenni?- kérdezte Csabi, aki úgy érezte, hogy azon sem lepődne meg, ha egyik pillanatról a másikra a vödörben találná magát.
• Hát persze! Semmi pénzért nem lennék ember!- jelentette ki Pongrác.
• Az jó, mert nekem sincs túl nagy kedvem halnak lenni- mondta erre Csabi.
• Miért, azt hitted, hallá változtatlak?- kérdezte nevetve Pongrác.
• Az igazat megvallva, igen!- nevetett Csabi is.
• Ugye holnap is kifogsz?- kérdezte reménykedve Pongrác.
• Hát persze!- válaszolta Csabi és visszadobta a halat a vízbe.

A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:

A fogalmazás írója: Bátori Katalin, 4. osztályos tanuló.
Intézmény:  Nyárádmagyarósi Általános Iskola.
Felkészítő tanár: Adorjáni Éva tanárnő.

A KÖVETKEZŐ EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐ:

A fogalmazás írója: Csegzi Simó Attila, évf: 4.
Intézmény:  Nyárádmagyarósi Általános Iskola.
Felkészítő tanár: Adorjáni Éva tanárnő.