Szabó Anita
DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 3. FORDULÓ 2022/23.
A 3. forduló feladata volt:
Szövegértési és szövegalkotási verseny korosztályodnak megfelelően.A megkezdett szöveg folytatása, befejezése.
"Folytassátok és fejezzétek be az alábbi szöveget műfaji megkötés nélkül! Ügyeljetek a tagolásra, a mondanivaló elrendezésére; gondolataitok illeszkedjenek a címhez és a bevezetéshez. "
"Az álarc
Január elején az osztályfőnök szokatlanul ünnepélyes arccal lépett az osztályterembe. Közölte, hogy hamarosan itt a farsang, s reméli, hogy minél több tanuló indul az egyéni versenyben. Zsófi elhatározta, hogy olyan jelmezt készít, amiben felismerhetetlen lesz."
A versenyzők 3 korcsoportban küldték be a fogalmazásukat:
I. korcsoport: 3. és 4. osztályos tanulók -,
II. korcsoport: 5. és 6. osztályos -,
III. korcsoport: 7. és 8. osztályos tanulók.
A versenybizottság szakmai vezetői ARANYFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSSEL jutalmazták az alábbi tanulókat:
I. korcsoport győztese: Csiki Adél, Pólya György Általános Iskola - Tatabánya:
Felkészítő tanára: Szabó Judit tanárnő. A győztes alkotást itt láthatjátok:
Január elején az osztályfőnök szokatlanul ünnepélyes arccal lépett az osztályterembe. Közölte, hogy hamarosan itt a farsang, s reméli, hogy minél több tanuló indul az egyéni versenyben. Zsófi elhatározta, hogy olyan jelmezt készít, amiben felismerhetetlen lesz. Azt szerette volna, hogy övé legyen a legötletesebb jelmez.
Petivel, a barátjával Zsófi szobájában „agyaltak” pénteken suli után, hogy mi legyen a jelmez. Sajnos nem jutottak dűlőre. Abban egyeztek meg, hogy majd kitalálják hétfőn és megrendelik az interneten a jelmezt.
Peti találta ki, hogy szarvasnak öltözzenek.
- Ki lesz a feje? – kérdezte Zsófi.
- Én! – kiáltott Peti.
- De miért?
- Mert én találtam ki!
- Ne vesszünk össze, ez csak egy jelmez. – kérlelte Zsófi.
- Jó, neked lehet, hogy nem fontos, de nekem eléggé.-erőszakoskodott Peti
- A kitalálónak persze, hogy fontos.- vágta rá Zsófi.
- 24 órát a jelmez kigondolásával töltöttem! – ordította Peti.
- Ne háborogj, mint a tenger! – nyugtatta Zsófi a barátját.
- Jó, akkor menj haza, ha ennyire nem fontos a véleményem!-tombolt tovább Peti.
- Nem úgy értettem. – próbált magyarázkodni Zsófi.
- Én meg úgy, ahogy mondtam. -válaszolt Peti.
- Most menjek el? – kérdezte meglepődve Zsófi.
- Igen.- vágta rá Peti, aki nagyon megsértődött.
Elindultak haza. Külön-külön újra elkezdték tervezni a jelmezüket.
Elérkezett a verseny napja. A két gyerek nagyon izgult, ezért nem akartak iskolába menni, nehogy a barátaik leszólják őket a jelmezük miatt. Végül a szüleik betoloncolták őket az iskolába. Itt nagy meglepetés érte a két barátot. Összebeszélés nélkül ugyanarra a ruhára esett a választásuk. Mindketten busónak öltöztek. Nagyon megörültek mikor meg látták egymást. Örültek hogy újra egymás mellet ülhetnek. Előszőr nem mertek megszólalni . De végül meg szólaltak .
- Egy rugóra jár az agyunk!- kiáltották egyszerre.
- Sajnálom, amit mondtam- szólalt meg Peti.
- Én is -mondta Zsófi.
- Mindig a legjobb barátok maradunk.-kiáltották egyszerre.
Az osztályfőnök elkezdte kihirdetni a győzteseket. A legjobb jelmez nem más, mint a két busó.
II. korcsoport győztese: Kállay Emese Kwirena, Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola:
Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.
A győztes alkotást itt láthatjátok:
Az álarc
Január elején az osztályfőnök szokatlanul ünnepélyes arccal lépett az osztályterembe. Közölte, hogy hamarosan itt a farsang, s reméli, hogy minél több tanuló indul az egyéni versenyben. Zsófi elhatározta, hogy olyan jelmezt készít, amiben felismerhetetlen lesz.
Zsófi magas, vékony lány, haja vállig érő, fekete színű. Kedves személyiség az osztálytársai szeretik. Szégyellős és visszahúzódó. A jobb szeme alatt található egy barnás folt, amitől ő rosszul érzi magát. Azt találta ki, hogy farsangon pávának öltözik, mert az a kedvenc állata. Azért szereti a pávát, mert mint díszmadár a kevélység és a nagyravágyás jelképe és ezek a tulajdonságok hiányoznak belőle. A mondás azt tartja „kényes, büszke, mint a páva.” Arra gondolt, hogy az osztálytársai biztos nem gondolnak arra, hogy ő rejtőzik az álarc alatt.
Az egyik nagybátyja, az apukája testvére vidéken él és Sándornak hívják. Hobbi állatként pávákat tart, és tenyészti is őket. Főleg a kék pávákat szereti a színük miatt.
Zsófi január utolsó hétvégéjét a nagymamájánál töltötte és ő segített a jelmez elkészítésében. A nagyi elmesélte unokájának, hogy Szabó Magda írt egy nagyon szép könyvet az álarcos bálról. Amikor ő fiatal lány volt ez volt a kedvenc könyve, ma is ott lapul a könyvespolcán. Röviden elmesélte a történetet és Zsófi elhatározta, hogy feltétlenül el fogja olvasni. Az álarcot filcből készítették, ami eltakarja a szeme alatt lévő barna foltot és csak a szája látszik ki. Az álarc készítése során a páva színeit használták fel sárgát, zöldet, kéket és pirosat. A csőre leért a szája aljáig. Egy sötétkék pólóra rávarrtak egy tüll anyagból készült szoknyát, ami királykék színű. A nagybácsi, Sándor már korábban elküldte a nagyihoz a pávák által elhullatott gyönyörű pávatollakat. Ezeket a tollakat a nagyival együtt egyenként kézzel rávarrták a lábszár középig érő szoknyára. Ezzel a jelmezt el is készítették, kiegészítőként kék színű harisnyát és kesztyűt vásároltak.
A farsang napján a felső tagozatos gyerekek a tornateremben gyülekeztek, az alsósok a saját osztálytermükben. A bírálóbizottság tagjait az igazgató, az igazgató helyettes és egy alsó tagozatos tanította néni alkotta. Az iskolában közel 400 gyerek tanul, a versenyre kb. 300 gyerek nevezett be. A gyerekek nagyon izgultak, amikor felvonultak a zsűri tagok elött. Volt, aki tűzoltónak, hercegnőnek öltözött, többen méhecskének és cicának, de voltak itt boszorkányok és katonák is zömével.
Zsófi a 73-as sorszámot kapta, nagyon határozottan, büszkén, peckesen lépkedett az ítészek előtt, akik összesúgtak egymás között, hogy vajon ki lehet ez a kislány? Amikor Zsófi ezt meghallotta nagyon boldog volt, hogy nem ismerték fel, hiszen ez volt a célja. Zsófi nagyon büszke volt magára, mert az osztálytársai sem ismerték fel, amikor felfedte magát mindenki elcsodálkozott és együtt örültek vele. Az volt a legnagyobb öröm számára, hogy a jelmez versenyt megnyerte.
A verseny végén elkezdődött a buli, szólt a zene és minden osztály asztala tele volt rakva finomságokkal.
Zsófi felszabadult a gyerekek és a tanárok gratuláltak neki. Az álarcát levette és az arcán lévő foltról megfeledkezett egyáltalán nem zavarta. Mikor véget ért a farsang boldogan mesélte szüleinek, hogy már nem zavarja az arcán lévő folt, mert a tanárai és az osztálytársai is így elfogadják őt. Hétvégén felkereste a nagyit és megünnepelték, hogy Zsófi megnyerte a versenyt, megköszönte, hogy segített a jelmez elkészítésében és elhatározták, hogy Sándort is meg fogják látogatni.
A jelmezét kirakta a szobájába, hogy mindig emlékeztesse őt arra, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk, mert nem a külső számít, hanem ami bennünk rejlik.
III. korcsoport győztese: Bánszki Bíborka,Újhartyáni Német Nemzetiségi Általános Iskola:
Felkészítő tanára: Rizmajerné Surányi Bernadett tanárnő.A győztes alkotást itt láthatjátok:
Az álarc
Január elején az osztályfőnök szokatlanul ünnepélyes arccal lépett az osztályterembe. Közölte, hogy hamarosan itt a farsang, s reméli, hogy minél több tanuló indul az egyéni versenyben. Zsófi elhatározta, hogy olyan jelmezt készít, amiben felismerhetetlen lesz.
Nagy izgalommal vetette bele magát Zsófi az ötletelésbe. Szeretné, ha végre díjazott lenne a farsangi bál legkülönlegesebb jelmezéért.
Sok dolog kavargott a fejében. Egyszer csak azt gondolta ki, hogy olyan jelmezt ölt, ami felnőtt korában szívesen lenne. Így legalább kipróbálhatja, milyen egy álomfoglalkozás egyenruhájába bújni.
Zsófinak a következő gondolatok cikáztak a fejében. Sokan úgyis hercegnők lesznek, én is voltam már, de most már nagyobb vagyok, kicsit komolyabbat tervezek. Felnőtt szeretnék lenni, akinek szupermunkája van. Én olyan munkáról álmodom, ami szabadságot ad, hogy azt tehessem, amivel szeretek foglalkozni, aminek a végzését nem munkaként, hanem hivatásként élem meg.
Mindig is csodáltam a rendőrnőket, mert szerintem nagyon bátor dolog ezt a szakmát választani. Nekem kicsit ijesztő is, de most tét nélkül lehetek a rend éber őre. Még a bálon is segíthetnék figyelni, hogy minden rendben menjen. El tudnám magam képzelni nyomozóként is, mert az öcsém elrejtett csokijait mindig ügyesen megtalálom. De bevallom, igazából félnék ezt a hivatást választani, mert veszélyes dolog a bűnözők nyomába eredni. A híradó esténként tele van azzal a témával, hogy merre történtek különböző bűnesetek. Ez nekem félelmetes, talán mást keresek.
Szeretem, amikor a családommal elutazunk és abból is a kedvencem a repülős utazás. Ilyenkor áhítattal nézem a légikisasszonyok sürgését-forgását. Mennyire csinosak a kis kosztümjeikben, a hajuk kontyba rendezve, mindig kedvesek, figyelmesek. Ez igazán álommunka, mert egész nap a felhők felett járnak, ahol mindig kék az ég. Elmehetnek a világ bármely pontjára. Minden nap máshová mennek, más ország utasaival ismerkednek. Beléphetnek a pilótafülkébe, ami egy nagyon titokzatos hely, tele műszerekkel és ilyen kilátás egyik irodából sincs. Én a felszállást élvezem a legjobban a repülésben, nagyon izgalmas a sebesség és a földtől elemelkedés pillanata. Ha ezt minden egyes nap átélhetném, biztosan boldogan végezném a munkám. De ez a foglalkozás sem egyszerű ám. A papám szokta mondani, amikor izgulok leszállás előtt, hogy: „Nyugi Zsófi, repülőgép még nem maradt fent!”. Persze, mert mindig sikeresen landol, de mi történik akkor, ha valami meghibásodik. Sőt, a repülőt eltéríthetik más irányba, ami katasztrófához vezethet. Ez is egy veszélyes szakma, mert a menekülés útvonala nem biztonságos.
De egy 14 éves lány már tudja, mi szeretne lenni? Ha a legmerészebb álmomra gondolok, akkor még tovább mennék! Egyenesen a világűrbe! Az csodálatos lehet. Szerintem a világon az egyik legkülönlegesebb hivatás az űrhajós pilóta. A repülők a felhők felett, de az űrhajó az egész föld felett repül. Én lehetnék az első nő, aki a Holdon jár. „Kis lépés egy nőnek, hatalmas ugrás az emberiségnek” lehetne ez a cím a hírekben. Ez egy igazán különleges álommunka lenne, ami nem is munka, hanem szórakozás. Nyilván ennek is megvannak a maga veszélyei, de szerintem megéri a kockázat! Új dolgokat fedeznék fel, ami csak kevés embernek adatik meg.
Az egyik kedvenc nyári elfoglaltságom, amikor pokrócot terítünk a fűbe és a tücsökciripelést hallgatva várjuk a hullócsillagokat. Amint egyet meglátunk hatalmas ujjongásban tör ki a család, aztán újra várakozással telve, feszülten kémleljük a hatalmas, végtelen horizontot újabb égen száguldó üstökös megpillantásának reményében. Milyen jó lenne, ha a családom engem fürkészne és egy apró pontként felfedezhetnének a csillagok között. Apának úgyis én vagyok a kis csillagja.
Szerintem meg is van a jelmezem! Ebben biztosan nem fognak rám ismerni! Ki gondolná, hogy egy szkafander alatt egy kislány rejtőzik.
Megtervezem pontosan a ruhát és kérem anyát, hogy segítsen, mert neki mindig jó ötletei vannak. Indulhat az űrutazás. NASA videókat néztünk és Farkas Bertalan, a magyar asztronauta korabeli képeit. Miközben a jelmezt készítettük rengeteget beszélgettünk róla, milyen lehet egy űrhajó fedélzetén, mikor indult a világűrbe az első szovjet csapat. Megtudtam, hogy -273 Celsius fok van odafent és azt is, hogy a Föld körül kering a Hold, a Nemzetközi Űrállomás és legalább 1700 műhold. A Hold 27 nap alatt kerüli meg a Földet, de a Nemzetközi Űrállomás például 90 percenként. Lenyűgöző!
A farsangi bál boldog nyertese Zsófi lett. Az ítészek, nemcsak a rendkívül kreatív jelmezt díjazták, hanem, azt a vágyat, ami mögötte van. Kívánták, hogy Zsófit, ugyanilyen ruhában láthassák évek múlva a híradásokban.
Minden gyermek álmodik a jövőről, tervezget, álmodozik. Ez segít a felnőtt korra felkészülni és a célkitűzéseink visznek előre, hogy azokat meg is valósítsuk. Fontosak ezek az alapok, mert a nehéz mindennapokban, erőt adnak a további harcokhoz, így a jövőben felmerülő problémákkal könnyebben megküzdünk! Az álomból lehet valóság, csak hinnünk kell magunkban és akár egy farsangi jelmezötlet is lehet életünk meghatározó momentuma, ezzel befolyásolva a jövőnk alakulását!
Kedves pályázók, gratulálunk és további sok sikert kívánunk!