DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ 2022/23. I. kcs: 3-4. évf.
EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK
A 2. forduló feladata volt:
"Írj legfeljebb 1 oldal terjedelemben fogalmazást bármilyen műfajban (mese, elbeszélés, novella, monda, stb.) az alábbi szavak felhasználásával:
- barátság
- megértés
- őszinteség."
A fogalmazás írója: Szalai Bella Anna évf: 3.
A fogalmazás címe: A Szeretet-terv
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy Emili nevű kislány. Emili mindig barátságos, őszinte és szertő kislány volt, de a barátai nem voltak azok. Ők barátságtalanok, hazugok és csúfolódóak voltak. Egyet kivéve, Dórát, aki ugyanolyan volt, mint Emili.
Emili és Dóra már nem bírták tovább. Együtt kellett harcba szállniuk a rosszak ellen, mert tudták, hogy a barátság, az őszinteség és a szeretet mennyire fontos.
Amikor eljött a hétvége, Emili és Dóra megkérdezték a szüleiket, hogy elmehetnek-e a Szeretetgyárba. Mivel a szüleik azt hitték, ez csak valami képzeletbeli dolog, így hát elengedték őket.
Mikor odaértek a Szeretetgyárhoz, bekopogtak. Az ajtó nyikorogva kinyílt. Maga a Mikulás nyitotta ki:
- Sziasztok gyerekek! Gyertek beljebb!
A lányok bementek és körülnéztek. A Mikulás bevezette őket egy kandallóval fűtött, meleg szobába.
- Megkínálhatlak Titeket egy Mikulás-módra készített forró csokival és kamillateával?
- Miért „Mikulás-mód” a neve? Egyébként igen, kérünk!
- Azért „Mikulás módra” a neve, mert egyszer véletlenül megégettem vele az ujjamat.
A gyerekeknek eszükbe jutott, hogy miért is jöttek valójában.
- Kedves Mikulás, azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk. Az osztálytársaink nagyon faragatlanok: kicsúfolják a másikat, gúnyt űznek a többiekből, becsapják magukat, össze-vissza hazudoznak egymásnak. Kérlek, Mikulás, segíts nekünk abban, hogy megváltozzanak a többiek, ezáltal mi is jobban szeretünk majd suliba járni.
- Persze, hogy segítek nektek. Gyertek velem!
Éppen a Mikulás éjszakája volt. A gyerekek és a Mikulás felszálltak a szánra és a Mikulás elmondta a „Szeretet-tervet”
- Amint átmegyünk az iskola felett, odaszórjuk a szeretetport. Ugye jól tudtok dobni? Csak azért kérdezem, mert majd ti fogtok segíteni az ajándékok kiosztásában.
Emilinek és Dórának felcsillant a szeme:
- Igen, jól, sőt kiválóan tudunk dobni – jelentette ki Dóra. – Emili egyszer kidobta a suliból a labdát és az visszarepült.
- Bele az arcomba… - szólt közbe Emili.
Kicsivel később a lányok egyszerre kiáltottak fel:
- Szívesen segítünk!
Az iskolához érve kiszórták a szeretetport. A maradék ajándékot is gyorsan kiosztották.
Másnap reggel az iskolában Emilit és Dórát így üdvözölték:
- -Sziasztok, hali!
Úgy tűnik, hogy hatott a szeretetpor. Emili és Dóra boldogan és elégedetten mosolyogtak. A rossznak végre vége!
A fogalmazás írója: Csiki Adél évf: 3.A fogalmazás címe: Karácsony
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár, akik mindig veszekedtek- verekedtek. A lányt úgy hívták, hogy Alíz, a fiút meg úgy, hogy Marcell. Egy kis faluban éltek. A szüleik nagyon szomorúak voltak, mert a gyerekek folyton veszekedtek.
Egyszer Alízt bántották az iskolában. Ezt meglátta a testvére és a segítségére rohant. Ebből még nagyobb gond lett, mert Alíz leteremtette Marcellt, hogy miért járatta le. Marcell meg csak próbált magyarázkodni:
- De hát én csak azt hittem, hogy bajban vagy!
- Jaj, bocsánat – mondta a nővére.
Marcell erre azt mondta semmi baj és a két testvér összeölelkezett.
- De kérlek, ne gyere oda hozzám.
- Miért?
- Mert ciki, ha egy alsóssal beszélgetek.
- De miért?
- Mert te kicsi vagy, én meg nagy.
Hazaértek és lefeküdtek aludni. 20 nap múlva itt a karácsony, reggel jön a Mikulás.
Másnap reggel Marcell és Alíz futott a csizmájához. Alíz almát és virgácsot kapott, Marcell meg csokit és virgácsot. a kislány megkérdezte:
- Osztozunk a csokin?
- Persze.
- Te vagy a legjobb testvér és egyben a legjobb barát.
- Barátságot mondtál? – kérdezte Marcell.
- Igen – válaszolt Alíz.
- Te meg több vagy egy őszinte testvérnél.
- Őszintét mondtál?
- Igen. Én mindig megértelek, ugye tudod? – kérdezte Marcell.
- Persze - mondta Alíz.
11 nap múlva karácsony. Marcell karácsonyi listáján: X-box, focilabda, kapus kesztyű, alma, csoki. Alíz listája: szánkó, Barbie, póni, Elza baba, zongora.
A gyerekeknek a kedvenc ünnepe a karácsony volt. Elérkezett a karácsony, a gyerekek boldogan futottak ki a nagyszobába. Ott volt egy gyönyörű zöld fa, alatta meg sok-sok ajándék. A gyerekek felsikoltottak örömükben, mire a szülők is berohantak. Még nekik is tátva maradt a szájuk. Elkezdték bontogatni az ajándékokat és a szülők nagyon megörültek mikor meglátták, hogy a gyerekek együtt játszanak. Mindenki boldog volt. A gyerekek azért, mert a szülők boldogok voltak, a szülők meg azért, mert a gyerekek boldogok voltak.
Ezentúl a szülők és a gyerekek legjobb barátok is lettek, akik mindig őszinték lehetnek egymáshoz.
DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ 2022/23. II. kcs: 5-6. évf.
EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK
A fogalmazás írója: Kazup Tilda évf: 5.
A fogalmazás címe: A boldog baba
Hol volt, hol nem volt, réges-régen volt egyszer egy kis szűk utcában egy játékbolt. Egyszer egy kislány a mamájával sétált és meglátott a kirakatban egy vörös hajú, szeplős babát. Nagyon szerette volna megkapni, de sajnos a bolt éppen zárva volt.
Az üvegfal mögött voltak fiús és lányos dolgok is: labdák, autók, kockák, szőke , fekete és barna babák is. Mindannyijuknak lett új gazdájuk, csak a vörös hajú ült ott tavasztól télig. Sajnos nem jött érte senki.
- Vajon mikor és ki fog elvinni engem? Kinek kell egy ilyen csúnya, szeplős, vörös hajú baba?-töprengett magában. Várta nagyon azt a kislányt, aki korábban el szerette volna vinni magával. Nem tudta, hogy miért nem kell senkinek….Ezt nem tudta megérteni.
- Ugyan ki választana téged? Hát senki!!!!! Nem gondolod, hogy valakinek kell egy ilyen meggyszínű baba? De nézd csak, ott van egy kedves, barátságos kisfiú, mindjárt elvisz engem! – ahogy ezt kimondta a nagy barna mackó már be is csomagolták.
Hamarosan eljött a kis vörös baba nagy pillanata, egy borús, hideg, őszi napon. Egy idős, szomorú néni lépett be a boltba. Kedvesen, barátságosan megszólította az eladó nénit.
- Azt a gyönyörű, vörös hajú babát kérném a kirakatból! A drága kisunokám már nagyon régen szeretné megkapni- mondta szomorúan. A nagymama kilépett vele az ajtón , de a baba nem látott semmit. Pár óra múlva megérkeztek egy meleg épületbe.
- Vajon hova kerültem, hol lehetek? Hova hozott engem a néni? – gondolkodott.
Közben megérkeztek egy kis szobába. Itt is minden fehér volt. Az ágyban egy nagyon szép, bájos kislány feküdt, aki nagyon szomorú volt. Felismerte benne azt a mosolygós, kedves, őszinte gyereket, akit már látott. Kedvesen, mosolygósan megszólalt a nagymama. Erőt vett magán és odaadta a kislánynak a szépen becsomagolt dobozt.
- Oh, ez nagyon gyönyörű! – a kislány magához ölelte a vörös hajú, szeplős babát, és örömében sírni kezdett. Nagyon köszönte, hogy végre az övé lehet. – Tudod mama, mi lesz a neve, már ki is találtam: Csillagnak fogom nevezni, mert olyan szépen csillog a szeme, mint a csillagok.
A fogalmazás írója: Lang Eszter Ottila 5. évf.
A fogalmazás címe: A három jóbarát
Élt a világon három jóbarát, Izabella, Márti és Füzi. Ők hárman egy osztályba jártak.
Mindenről tudtak beszélgetni, sokat játszottak együtt és minden titkukat megosztották egymással. Egy nap Iza és Füzi leültek a helyükre az osztályban és Füzi belesúgott barátnője fülébe: - Iza, emlékszel Puszedlire? - Arra a kutyára gondolsz, akit nyolc évesen bevittünk a mamádékhoz a zuhogó esőben?
Ha igen, akkor még szép, hogy emlékszem! - Képzeld három kiskutyája született most hétvégén! - Óóó! Biztos nagyon aranyosak! Én is kaphatok egyet? - Sajnálom Iza! A mamám azt tervezi, hogy odaadja az egyiket nekem, a másik kettőt az unokatestvéreimnek! - Ó, rendben! Megértem!
Négy hét után szomorúan várakozott Iza a téren, csak Mártira várt, mert Füzi sosem ért rá, hogy átjöjjön, mert ott volt neki a Pite, az új kis tacskó. - Szerinted mit csináljunk? - kérdezte Márti Izától. - Nem tudom! - válaszolta szomorúan Iza. - Szerintem elveszítettük a barátunkat. - Ne adjuk fel ilyen könnyen! - Rendben, de mit tegyünk? Hmmm… - Nekem van egy tervem! - Igen? - Azt találtam ki, hogy segítsünk Füzinek a kutyáját gondozni. - Ezt hogy érted? - Segíthetnénk etetni, itatni, elvihetnénk sétáltatni vagy játszani vele! - Nézd! Ott megy Füzi.
Mondjuk el, mit gondolunk! - Sziasztok, csajok! Rég találkoztunk! - mondta Füzi. - Szia, Füzi! –mondta egyszerre a két lány. - Arra gondoltunk, hogy segítenénk neked Pite gondozásában! – mondta Márti. - Szeretnénk, ha több időt töltenénk együtt mi hárman! – vágott bele Iza Márti mondanivalójába. - Ó, az remek lenne! Ezek után a három jó barát Pite társaságában, minden délután együtt játszottak, sétáltak és sokat nevettek.
Szerintem a barátságban az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk egymással, megértsük egymás problémáit és segítsünk egymásnak, ha kell!
A fogalmazás írója: Major Bettina 5. évf.A fogalmazás címe:Négy kiscica
Egyszer egy kis icurka-picuka, aztán kettő, három, négy kiscica látta meg a világot…
Eleinte sokat sírtunk, de aztán rájöttem, hogy anyára mindig számíthatok. A Gazdi nagyon féltett minket, azt mondta a testvérem, mert ugye ő volt az első kiscicus, Vani, hogy amikor születtünk, egész végig ott volt velünk.
Engem anyuci nem egy dobozban, hanem egy párnán akart a világra hozni. Szerintem anyu érezte, hogy perzsa cicus leszek, de végül mégis egy dobozban születtem. Nekem három testvérem van: Vani, Kormi és Csoki, és én Málnus. A Gazdi mindig úgy hívott engem, hogy Pufika, igaz tényleg sokat ettem.
Egy szép reggelen Gazdi korán elment. Anyu ekkor azt mondta, hogy készüljünk, mert elvisz miden nap egyet közülünk vadászni. Először Kormit vitte, mivel ő már fogott egy cickányt. „Gyere, fiam, ne maradj le, nézd, ott van két egér, kapjuk el!” „Anyu sikerült neked? nekem is…, menjük vissza tesóékhoz! „ „ Jó, megyünk. Verseny vissza, jó?” „Ó, anya, kiesett a számból a cickány!....” „Semmi baj- mondta anya-megértjük.” Ma én szeretnék vadászni- mondtam másnap. ”Na, Málnus –szólt anya - gyere! Mit akarsz fogni? madarat vagy egeret?
Jó keresünk kettőt, …azta, mekkora ez a madár! Málnus, nagyon ügyes vagy!” Hamarosan Gazdi is hazaért és csak nézett, amikor a hatalmas galambot meglátta az ajtó előtt. Szerdán Vani nagyon bátortalan volt. Segítettem neki, sikeresen megfogtam a kiszemelt prédát. „Gyere, anyu, vigyük haza a fogást! hadd lássák, hogy én vagyok a legjobb!” „ Kicsim, mindenkinek meg kell tanulnia vadászni, de te, de te….. az átlagosnál is ügyesebb vagy! Csütörtökön Csoki ment körútra. Ő előre szólt anyának hogy egeret szeretne fogni. Csoki észre vett egy egeret a bokor alatt, gyorsan odafutott. Elfogta és …megette. Nem hozott semmit haza, azt hittük, nem is fogott semmit.
Péntek az utolsó munkanapja a hétnek és Gazdi korábban jött haza, mint általában és így többet tudott velünk játszani. „Cicusok, gyertek, amíg a kaja kész lesz, addig simogatlak benneteket!” Ez a mai vacsora volt a legjobb,- gondoltam aznap. Teli hassal gyorsan elaludtunk. Szombat lett, Gazdi bevitt a szobájába, hemperegtünk a szőnyegen, doromboltunk….ő az asztalnál ült, sima, vékony papírokat nézegetett, botokkal vonalakat húzogatott az oldalakra, mormogott…Másnap sokáig magunkra voltunk utalva, Gazdink karácsonyi vásárra ment.
Hideg volt, kiterelgetett bennünket a lakásból, fáztunk. Amikor megjött, bemerészkedtünk a konyhába, ahol Gazdi már furcsa, fűszeres illatú vizet főzött. Egy kis lángocskát állított az ablakba, az esti sötétségben messzire világított ez a kis gyertya és mi, a cicacsalád boldogan melegedtünk a konyha meghittségében.
Boldog voltam, jó vadász vagyok, tehetséges. A legjobb barátaim a testvéreim, mindenki megérti, támogatja a másikat. Gazdi is megért minket, örül a galamboknak.
Őszinték vagyunk. Anya a legjobb anya a világon… Barátság, megértés és őszinteség, mint egy puha paplan takart be minket a karácsony hangulata…
A fogalmazás írója: Monori Hanna 6. évf.
A fogalmazás címe:Egy igaz barátság igaz története
Messze földeken, havas lankák mögött rejtőzött egy kicsiny falu. De nem akármilyen falu volt! Hiszen ez volt a Varázslat falva! Ott élt a manók apraja-nagyja, elfek, törpök, és bizony, a rénszarvasok is! Köztük van a híres, neves Rudolf is! A Télapó mindig előszeretettel meséli el barátságuk kezdetének történetét.
Egy régi decemberi napon történt. Nagyon hűvös volt aznap este. A Mikulás még egyszer, s utoljára leellenőrizte a szánkót, hogy minden rendben legyen vele a közelgő utazás során. Egy piros villanás hívta fel magára a figyelmét. Lassan elkezdett felbandukolni a hegyre. Eléggé elfáradt a hosszú túra után, bár kíváncsisága még így is legyőzte őt.
Az első, amit megpillantott, az egy remegő kis csomag volt. Igen! Kedves Olvasóm, ez volt a híres Rudolf! Az orra pirosan világított, mint egy kisebb csillag. Szemében őszinte rettegés ült: Vajon ki lehet ez a fura, piros ruhás fickó? Vajon mit akarhat tőle?
A Mikulás óvatosan odaközelített: remélte, nem ijeszti meg nagyon a rénszarvast. Figyelmesen fölemelte, majd az ölébe vette szegény állatot. Vajon mi történhetett vele? A rénszarvas már bizalmasan bújt a Mikuláshoz. A Télapó a tekintetét ráemelte, s meglátta a szemében az őszinteség szikráját. Lassan sétált visszafele a faluba. A falu körvonala egyre erősebben kezdett kirajzolódni a távolból. Amint visszaértek a névtelen kis rénszarvassal a faluba, berohant a kunyhójukba:
- Télanyó, kelj fel! – kiáltotta. Pár másodperccel később lábdobogás hallatszott az emeletről, majd egy fej bukkant fel a lépcső tetejéről.
- Télapó! Még reggel sincs, mi az már megint? - kérdezte Télanyó egy hatalmas ásítás közepette, majd tekintete a Mikulásnál lévő csomagra tévedt. Megértés suhant át az arcán; nem ez volt az első, hogy a Mikulás sebesült állatot hozott haza. Lesétált a lépcsőn, és óvatosan átvette a rénszarvast. Gyógyító varázserejével pár nap alatt meggyógyította szegény párát.
A Mikulás ezután úgy döntött, hogy végre bemutatja a többi rénszarvasnak Rudolfot. Először bizalmatlanul méregették, majd később már együtt futkároztak a réten. Rudolf gyorsan beilleszkedett. Olyan volt, mintha mindig is jó barátok lettek volna a rénszarvasokkal. A piros orra azóta se szűnt meg világítani. Vajon mi lehet az oka? A Télapó sokáig gondolkozott: elvigye magával a rénszarvast az útra, vagy sem? Kinézett az ablakon. Pont a Rénszarvasok mezejére lehetett rálátni. Rudolf olyan boldog volt, hogy őszinte öröm volt ránézni. Este kiment a rénszarvasokhoz, mert ideje volt elindulni az éves ajándékosztásra. Sorba rendezte a rénszarvasait, majd így szólt:
- Rudolf, gyere előre!- Rudolf meglepetten pillantott fel. Hogy ő? A híres rénszarvasokkal? Azt már nem! A Mikulás komolyan nézett, és rámosolygott.
- Na gyere már!- nógatta. A rénszarvas vonakodva előre sétált, és beállt a Télapó elé. Morcosan nézett rá. A Mikulás elmosolyodott:
- Gyere előre! - Rudolf előreállt. - Azt hiszem, ideje elindulni - szólt a Mikulás. Felszállt a szánra.
- Rudolf, Üstökös, Ágas, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, gyíjjá! - majd felszállt az égre, mintha mindennapi lenne, és elszállt a messzeségbe.
(Monori Hanna 6.o.)
A fogalmazás írója: RIZMAJER KINGA (5.a)A fogalmazás címe:A KÉT KISKUTYA TÖRTÉNETE
Volt egyszer két kutya. A hosszú télen befogadta őket egy kedves, játékos család.
A nap nagy részét a lakásban töltötték. A szobát beborították a játékok. A szabadban ugyan sétáltak, de makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.
Néhány "jónapot", és egy-két "jóestét" töltöttek egymással. Semmi több. Játékról szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán idejöhetne hozzám, olyan kis morcos!
De a kutyák együtt, a gazdájuk nélkül nem érezték jól magukat. Így nem történt közeledés a másikhoz és még jobban önmagukba zárkóztak. A szomszédban lakott egy öreg házőrző, aki egy alkalommal így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint! A két kutya egymásra nézett. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb ajándék, de nagyon meleg van, amikor kisüt.
Meglepő módon azonban, most az egyikük megkérdezte: -Milyen a nap? - Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a másik. Az öreg kutyus az ablakhoz állt, ahol a nap melege, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az házba és elmosolyodott.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik kiskutya észrevette, hogy nagyon meleg van. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz az élőlény, mint eddig. A másik eb is ugyanezt érezte, megértették egymást, őszinte tekintetük találkozott.
Pár nap múlva a kutyusok új erőre kaptak, és megérezték a tavaszi illatokat. A szívük is felmelegedett a langy melegben. Ezentúl elválaszthatatlan barátok lettek, mint két testvér. Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás.
Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek.
A barátság a legfontosabb. Akkor miért nem tesszük meg meg?
DIÁKTOLL PÁLYÁZAT 2. FORDULÓ 2022/23. II. kcs: 7-8. évf.
EZÜSTFOKOZATÚ MINŐSÍTÉSŰ VERSENYZŐK
A fogalmazás írója: Aszódi Laura 8.o.
A fogalmazás címe:Mire jó az őszinteség?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két kisfiú. A barátságuk nem ismert határokat.
Történt egyszer, hogy az óvodában játszottak, majd elérkezett az ebéd ideje. Egészen addig Gábor és Tomi a kedvenc legó embereikkel játszottak. Az ebédhez a kicsiknek kezet kellett mosniuk. Gábor előrébb volt a névsorban, így Tomit ott kellett hagynia egy kis időre. Tominak már régóta tetszett Gábor figurája. A fiú egyszerre megragadta barátja legó emberét, majd zsebre vágta. Tomi reménykedett benne, hogy játszótársa nem megy vissza hozzá ebéd előtt. De ez nem így történt.
Gábor visszament, és keresni kezdte a játékát. Kereste, kutatja, de sehol nem találta… Eltelt egy fél óra a kereséssel. Egyszer csak Tomi leállította Gábort. Elé állt és ezt mondta:
- Mondanom kell valamit… Én vettem el…-
- Miért csak most mondod? – kérdezte a fiú meglepetten.
- Nagyon tetszik a figurád, és azt reméltem, hogy talán nekem is lehet ilyen menő emberkém. Haragszol?
- Nem – felelte Gábor. – Megértelek, hogy elvetted, mert én is elvenném, ha másnál lenne. De köszönöm, hogy őszinte voltál!
- Milyen jó, hogy van benned irántam megértés – hálálkodott Tomi.
Az óvó néni megdicsérte a két fiút.
– Látjátok, milyen rendesek vagytok! És most megtanultátok azt is, hogy a legfontosabb az őszinteség.
A két fiú mosolyogva elfogyasztotta az ebédjét, és kezet fogtak.
– Akkor barátok vagyunk? – kérdezte Tomi.
– Persze! – vágta rá Gábor. – A legjobbak!
(Aszódi Laura 8.o.)
A fogalmazás írója: Balázs Emese évf: 8. A fogalmazás címe:A legjobb barátság
Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás-tengeren is túl, élt egy Mici nevezetű kismalac.
A kinézete miatt senki sem akart vele barátkozni. Szegény mindig csak egyedül játszott. Ha bárkihez odament ellökték vagy kicsúfolták. Egy napon egy új kisállat érkezett az iskolába.
Az ő neve Málna volt, vele se akartak játszani, mivel ő egy víziló volt és nem tudott finom lenni. Mindent eltört és megrongált. Mici ült a fa alatt és észrevette szomorkodni Málnát a padon, odament hozzá és megkérdezte, hogy mi a baj. Málna nem válaszolt, mert azt hitte, hogy rosszat akar tőle a kismalac.
Mici próbálta megvigasztalni, de nem járt sikerrel. A víziló megkérdezte, hogy miért akar Mici segíteni neki, ekkor mesélte el a kurta farkú a saját történetét. -Engem is kicsúfoltak, megbántottak, mivel nem vagyok közéjük való. Málna rájött, hogy Mici egy kedves és gondoskodó kismalac és csak megértésre, figyelemre és szeretetre vágyik. Ettől a naptól kezdve nagyon jó barátok lettek, nagyon sok közös programot szerveztek.
Egyik nap az iskolában, egy futóversenyt rendeztek és kétfős csapatokat kellett alkotni, Málna és Mici egy csapatba kerültek. Először Málna futott, utána pedig Mici. A kismalac elindult és megbotlott egy kőbe és mindenki elkezdett rajta nevetni. Nagyon kellemetlenül érezte magát. A víziló rögtön odament hozzá, hogy megvigasztalja. Másnap mikor bement az iskolába, akkor ugyanúgy mindenki nevetett rajta, minden egyes nap gyomorideggel ment az iskolába. Félt, hogy mit fognak vele tenni a többiek. Egyik hétfő reggel Mici elindult Málna elé, hogy együtt menjenek be az iskolába.
Közben találkoztak Tapsival, a nyúllal és Rex-szel, a farkassal. Tapsi így szólt: -Nézd, Rex! Ott a két különc, ijesszük meg őket! Rex azt mondta: Hagyd békén őket, ők is olyan állatok, mint te meg én!
Az iskolában egy olyan feladatot kaptak a kisállatok, hogy írjanak egy fogalmazást a barátjukról. Tapsi elkezdett gondolkodni, hogy kiről is írjon, de nem tudott egy barátjáról sem írni, mivel soha nem volt velük jóindulatú. Ekkor döbbent rá, hogy a barátságnál és az őszinteségnél nincs is fontosabb dolog. Tapsi odament Micihez és Málnához, hogy bocsánatot kérjen a viselkedése miatt.
Rájött arra, hogy ha így fog továbbra is viselkedni, nem lesz soha igaz barátja. Mici és Málna is megbocsátott neki, azóta ők hárman a legjobb barátok az egész világon.
A jó barátokat nem látod, ők mögötted állnak és, ha szükséged van rájuk, akkor melléd lépnek. Tapsi, Málna és Mici a legeslegboldogabb barátságban éltek, amíg meg nem haltak.
Balázs Emese Petra, 8. évf.
A fogalmazás írója: Bicskei Lia Babiána 8. évf: A fogalmazás címe:Létezik egyáltalán barátság?
Nos, a barátság sok mindent jelenthet valaki számára, míg másnak lehet csak egy szó, amit a mindennapi beszédbe értéktelenül használ és semmi fontos, mély, tartalmi jelentése sincs számára.
Kellenek-e barátok?
Szükségünk van egyáltalán barátokra vagy ez is csak egyfajta megszokás, amit gyerekkorunk óta mondanak nekünk? Ha a pár évvel ezelőtti énemet kérdezném meg erről, bizonyára azt mondaná, hogy persze jó, ha van barátunk és számíthatunk rájuk, de nincs annyira szükségünk rá.
A mostani énem már kicsit tapasztaltabb, ezért már máshogy gondolja. Hadd meséljek el egy kis történetet, ami talán más szemszögből világíthatja meg a nézeted a barátságról.
Átlagos tinédzser lány voltam, tele nagy álmokkal, vágyakkal, barátokkal, akik nagyon sok mindent jelentettek számomra, vagyis csak azt hittem. Igazából ők nem voltak ott mindig velem, csak ha szükségünk volt egymásra, de én ezt teljesen elfogadtam és nem vettem észre, hogy én valójában magányos vagyok. Amikor az álmaimról meséltem, kinevettek.
Azt mondták, hogy én erre biztosan nem lennék képes, meg ugyanis ki álmodozik ilyenekről? El is gondolkoztam talán igazuk van, hiszen ők a barátaim. Úgy éreztem, nagy hatalommal bírnak a szavaik. Vajon valóban így gondolják? Ez volna az őszinteség? Sosem mertem megnyílni előttük, nem beszéltem azokról a dolgokról, amelyek valójában foglalkoztatnak. Inkább csöndben maradtam, hisz akkor velük maradhatok és nem okozok gondot. "-Bocsi, hogy nem hívtunk téged is a parkba, csak azt gondoltuk úgyse jönnél el!˝ Oh, hány ehhez hasonló mondat hangzott el és én naiv nem realizáltam, hogy nem vagyok számukra fontos. Egy idő után belefáradtam ebbe a szerepjátékba, amit azért játszottam, mert a figyelmüket, megértésüket akartam.
Egy nap úgy döntöttem, hogy én akkor is értékes, szerethető lehetek, ha magamat adom, ezért változtam és önmagam lettem újra. Végre beszéltem azokról a dolgokról, amiket szeretek. Azokat a ruhákat hordtam, amelyek nekem igazán tetszenek. Igen, vesztettem barátokat, de tudjátok, hogy mi a jó ebben? Teljesen megérte, hiszen ki tudja, talán, ha nem a kedvenc együttesemről beszélek az a lány, nem jön oda hozzám megkérdezni, hogy én is szeretem-e a BTS-t.
Az a lány most már a legjobb barátnőm, aki nem akkor hív el, valahova ha nincs más, aki éppen ráér, nem az alapján ítél meg, hogy mit hordok.
Lehet, ha még mindig azon vagyok, hogy megfeleljek, mindenkinek rá se találok az igaz barátságra, ami megváltoztatta az életem.
Vajon a barátság tényleg fontos egy ember számára? Szerintem igen, de ha megfogadtok tőlem egy tanácsot: Amíg magaddal nem vagy barátságba, addig senkivel se lehetsz!
Hiszem, hogy mindenki egy kis megértésre, törődésre vágyik!
A fogalmazás írója: Bolvári Csaba (7.a) A fogalmazás címe:A mi barátságunk
Madarat tolláról, embert barátjáról - tartja a régi mondás. Ez egyrészt figyelmeztet arra, hogy gondosan válogassuk meg a barátainkat, másrészt magába foglalja a barátság egyik legfontosabb alapkövét, a hasonlóságot is. Emiatt az igazi barátság mindig különleges és hatalmas boldogság.
Az én igazi barátom Gergő. A mi barátságunk már az első osztály óta tart. Azzal indult, hogy mindketten rajongtunk a kézilabdáért. Az iskolakezdés után egy hónappal beiratkoztunk az újhartyáni kézilabda csapatba. Az első kézilabda-mérkőzés a Szegediek ellen volt. A mi összjátékunknak volt köszönhető, hogy megnyertük a meccset.
Ez lett az alapja a későbbieknek. Gyarapodtak a közös elfoglaltságaink és hasonló dolgokért rajongtunk. Így lettünk mi a legjobb barátok. Szerintem Gergő egy nagyon kedves gyerek. Mással is szokott barátkozik, nem csak velem. Én ezt megértem. Ritkán összeveszünk, de nem jelentősen. Utána elütjük a negatív gondolatokat egy viccel. Ha valamelyikünknek rossz a kedve, akkor a másik mindig együtt érző módon viselkedik. Nem piszkálódik, inkább érdeklődik. Igazán örülök annak, hogy meg tudok vele őszintén mindent beszélni. Sokszor segítünk egymásnak, ha nem értjük a feladatot.
Az iskolában ő németből segít nekem, én történelemből korrepetálom. A véleményem az, hogy egy barát legyen megértő, vicces, segítőkész és okos. Gergő valamennyinek megfelel, de van még mit csiszolgatni ezen. Amikor felsős lettem megint minden új volt. Bejöttek új tantárgyak és tanárok.
Gergő és én nagyon vártuk, hogy milyenek lesznek a változások. Szerinte attól lesz egy tantárgy érdekes, ha a tanár jól tud magyarázni és igazságosan értékel.
Én ezzel mindig egyetértettem. Vannak köztünk különbségek is, de szerencsére nem jelentősek. Például Gergő dobásban jobb nálam, én futásban körözöm le. Jártam már náluk, és azóta is összejárunk. Sokat játszunk, de közben elkészítjük a közösen vállalt prezentációkat is. Ezek az alkalmak építő jellegűek.
Két szőke kisfiú ül a monitor előtt a billentyűzetet nyomkodva. Eddig nekem két jó barátom volt, de ő a legkedvesebb. Ezért írok most róla, mert jó érzéssel tölt el. Szerintem a barátságok fontosak, nem elenyészők. Egy barát legyen olyan, mint Gergő.
Más oldalról megközelítve a barátság olyan, mint egy facsemete. Ugyanúgy kell gondoznunk. Minél jobban odafigyelünk rá annál erősebb és nagyobb lesz. Néha életre szóló is...
A fogalmazás írója:Hardy Boróka 7.o.
A fogalmazás címe:Mi kell a barátsághoz?
Réges régen a messzi Ázsiában élt egyszer egy gazdag kereskedő. Tíz évvel azután, hogy feleségül vette élete nagy szerelmét, feleségét elvitte a pestis.
A kereskedő nagyon magányos lett. Az első évben még csak-csak viselte a bánatát, de a másodikban nem bírta tovább. Megpróbált barátkozni, hogy ne érezze magát annyira egyedül.
Mivel rengeteg pénze volt, úgy próbált meg új ismerősöket szerezni, hogy mindent megvett, elkészíttetett a barátjelöltjeinek, amit csak megkívántak. De ez mit sem ért, mert egyáltalán nem volt őszinte velük. Ő sem várhatott őszinteséget cserébe.
Megpróbált tanulni a hibájából. A következő barátjelöltekkel őszinte volt. Mindenről kéretlenül és nagyon őszintén nyilatkozott. Ez sem vezetett eredményre, mert egy cseppet sem volt megértő másokkal szemben.
A kereskedő nagyon elszomorodott a sikertelen próbálkozások miatt. Már éppen elfogadta volna, hogy élete végéig egyedül marad ezután, amikor eszébe jutott, hogy a falu határában él egy 300 éves bölcs, aki mindenféle problémára tudja a megoldást.
Elhatározta hát, hogy megkeresi őt.
- Uram, kérem mondja meg nekem, hogyan szerezhetnék barátokat! – kérte a bölcstől, amikor odaért.
- Ó, a barátsághoz csak két dolog kell – felelte a bölcs. – Megértés és őszinteség.
- Köszönöm – hajtott fejet a kereskedő, és haza sietett. Amikor hazaért, másként viselkedett, mint addig: továbbra is őszinte volt (de nem kéretlenül és nem túlságosan) és mindenkivel megértően bánt.
Rengeteg barátja lett, és boldogan élt, amíg meg nem halt. Aki nem hiszi, járjon utána!
(Hardy Boróka 7.o.)